Tóth Csaba (szerk.): Hommage á Cézanne. Cézanne hatása a magyar festészetre 1905-37 között. Tóth Csaba interpretációi - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2006)
reprodukcióját, már kevésbé kézenfekvő, hogy ez akkor ilyen nagy döbbenetét váltott ki a naivabb szemlélőben... Annál inkább érezhettem Cézanne Mardi gras-jánál, hogy itt valóban teljes komolysággal, sőt komoran, keményen, kétértelműséget nem tűrően jelentkezik egy nagy horderejű, elvi jelentőségű forradalmi jelenség a festészetben... Némán léptünk tovább, hallgatagon tértünk napirendre Cézanne furcsa, kemény, akkor döbbenetesen újszerű, az eljövendő nemzedékek számára Cserepes István irányt jelző festése fölött. Fülep Lajos [10] - Akkor értettem meg valójában Cézanne erejét, amikor a párizsi Salon d’automne tavalyi kiállításán tíz képét láttam együtt, egy falon - rengeteg más kép közepette. Kétezer műtárgy között toronymagasra emelkedtek ki az ő, első pillanatra igénytelen dolgai... Amilyen nesztelenül élt, olyan nesztelenül tűnt el az életből. Fejlődött élete utolsó percéig, ereje nőtt évei számával. Soha nem adta jelét fáradtságnak, lankadásnak, kiábrándultságnak. Mindvégig gyerekes hittel és lelkesedéssel dolgozott művészetén, nem csalódva ösztönében, mely vitte, ragadta magával. Ösztönember volt, s mint ilyen, kívül állt az egyetemes píktúra fejlődésének mozgalmán. Illetve kívül állt, amíg akarata ellenére be nem vonták, s meg nem tették mesterré, mintaképpé, új irányok kezdőjévé. Neki magának esze ágában sem volt a modern piktúra fejlődésébe, történetébe beleavatkozni, nem mások számára kereste azt, amit megtalált, hanem kizárólag magának. Élete utolsó néhány esztendejéig jóformán alig tudtak róla, annyira értett az elbújáshoz. Egyesek ajkán élt csak, mint legendás alak, akit nem látott senki, nem ismer senki, de aki valahol, a világnak valami félreeső zugában mesterműveket termel... szülőföldjén, Provence-ban élt és dolgozott nagyrészt...privát szerencséje, hogy nemcsak ki tudta magát vonni az életből, hanem módjában állt föléje emelkedni... 1895-ben Vollard , a rue Laffitte-en mintegy 50 Cézanne-t állított ki, ami szenzációs meglepetésszámba ment. Ekkor hullott le a lepel a titkolózó művészről. A modern piktúra történetébe tulajdonképpen csak ekkor lépett bele egész súlyával ez az ember, akihez jelentőség dolgában csak Manet fogható. Mellette erősen hatott Gauguin és Van Gogh, de a túlsúly mindmáig Hiába fürösztöd önmagad csak másban moshatod meg arcodat (2004) Stefán Henrik, 1920 к. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten (2005) Kolozsváry Zsigmond, 1924 Cézanne-é maradt. A csak magának dolgozó művész, aki semmi sem volt kevésbé, mint apostol, tanító, forradalmár... Az örök küzdés maga volt ő. Hosszú küzdelem, láz minden dolga, nehéz hódítás, keserves vajúdás. Sokáig meghánytvetett, súlyoskinyilatkoztatásai, melyekben semmi tetszetősség, semmi kellemesség a föltálalásban, az előadásban, semmi könnyen beérés a pillanat ötleteivel, örömeivel, apró szenzációival, hanem mindenütt súlyos munka, nehéz győzelem, megdöbbentő elmélyedés... Cézanne két megfigyelésből sohasem következtetett egy harmadik esetre. Egész munkája, egész ereje mindig arra a dologra koncentrálódott, amely éppen előtte ált, sohasem gondolt sem előre, sem hátra...A természetet mindig másnak és másnak látja, , de mindig a maga módja szerint, úgy ahogy rajta kívül senki emberfia... Az impresszionisták analitikus eljárásával szemben a szintetikus felfogást vallotta magának (akárcsak Gauguin), s míg amazok fölapróztak, addig ő tömör, feszült, telített nagy felületekbe osztotta szét színeit...Cézanne befejezte az impresszionista mozgalmat, vele új időszak kezdődik, melynek iránya ellentétes az őt közvetlen megelőzővel... A legmagasabb művészetek egyikét teremtette meg, a maga gyönyörűségére és gyötrelmére... Vannak és lesznek mindig emberek, akik önkéntelenül, öntudatlanul megtalálják Cézanne-t, és hűek maradnak hozzá egész életükben, ifjan-vénen... Ő az igazi tanítómestere a mai generációnak, nem az impresszionisták, s nincs a maiak senki, aki sokat ne köszönhetne neki. Genthon István [11] - A Cézanne utáni generáció atmoszférájában nőtt fel s a posztimpresszionizmus állandóságra való törekvései, kompozíció-problémái és szilárd statikája jellemzi az ő művészetét is. Gráber Margit [ 12] - Akkortájt volt kiállítva Nemes Marcell tulajdonaként Cézanne Piros mellényes Fiúja a Szépművészeti Múzeumban. - Beleszerettem abba a fiúba. És máig hű vagyok hozzá. Gulácsy Lajos [ 13] - Mikor egy Manet művészete Toulouse Lautrec-kel csak érdekes lehet, Rafaellivel már unalomig émelygős, akkor szükség volt Cézannehoz térni vissza. Már ég a lámpa, de még nem világít (2002) Kmetty János Hajnalban nyújtózik az erdő (2004) Mund Hugó, 1925 Ernyőt nyit a kemény kutyatej az elhagyott gyárudvaron (2005) Krisztus elgyötörtén (2003) Perlott Csaba Vilmos, 1910 k.
