Tóth Csaba (szerk.): Hommage á Cézanne. Cézanne hatása a magyar festészetre 1905-37 között. Tóth Csaba interpretációi - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2006)
Az ő művészete csak első pillanatra ellentétbe helyeződés az impresszionizmussal, ha jobban belemélyedünk képeibe, meggyőződhetünk hamar róla, fogy az 6 piktúrája az impresszionizmus kritikai fölhasználása, meglátásainak, eredményeinek alkalmazása, fejlesztése és továbblendítése... Ilyenformán lett Cézanne reakció az impresszionizmussal szemben, mert egyetlen nagy festő volt, aki a tizenkilencedik század végén képeiben a hagyományt fűzte tovább... Anélkül, hogy utánozta volna a régieket, szellemében és lényegében átvette a festészeti tradíciót, és folytatója lett a hagyománynak, melynek fonala őelőtte és őkörülötte teljesen megszakadt... Cézanne ezért az egyetlen modern festő, akire támaszkodhatik, akitől új fejlődésekre indulhat mint ahogy indult is a művészet, az egyetlen nagy forrás, művészetével és példájával az egyetlen klasszikus modern festő... Az új művészetben Cézanne volt az utolsó leszögezett gondolat... Nem is annyira Cézanne útján, mint inkább az ő példája nyomán fejlődött az új generáció... Még odahaza, Magyarországon is akadnak emberek, akik rettentő tudatlanságukban kézzel-lábbal hadakoznak Cézanne ellen, és igyekeznek elidegeníteni a közönséget nemcsak tőle, hanem attól a fiatalabb festőgenerációtól is, amely bátorságot vett magának arra, hogy Cézanne példája nyomán induljon. Czigány Dezső [6]- Én még nem tudtam akkor, hogy ki is az a Cézanne. Egy nagy aktját láttam az Indépendant szalonban, és szólottám is a fiúknak: Na, nézzétek ez az ember, én nem is ismerem, valami fiatal lehet. (Pedig Cézanne akkor már halott volt.)... A piktúra és festői törekvések általánosan még soha oly mély, nemes és a természettel ilyen meghatott és szoros kontaktusban nem volt, mint Cézanne és műveinek és tanításainak tudatos értékelése óta. Dési Huber István [7] - A XIX. század emberének csak töredékek maradtak meg, mint szemléltető valóság. A közelmúlt nagy keresői: Cézanne, Van Gogh, Gauguin próbálták meg először széttörni ezt a szűk valóságot, hogy ismét az egészhez juthassunk...Az impresszionisták egész csomó felfedezéssel gazdagítják az új szemléletet: fényfestés, levegő-perspektíva, a színek kölcsönhatása, komplementer színek. Cézanne összegzi az elért eredményeket, ő az első modern téralkotó, Légy fegyelmezett (2005) llosvai Varga István, 1930 k. S körül nagy, tömött lombok zúgnak (2003) Berény Róbert, 1911 Ó hogy fetreng a nagy este, erdős öléből sötéten dől a vér (2003) Uitz Béla, 1916 formaépítő... Amíg az impresszionisták csak a szemre gyakorolt pillanatnyi benyomását adták a dolgoknak, s a színeket - optikai elvük kiszélesítésével - úgy rakták fel a vászonra, hogy az ott nem a látási benyomás végső eredményét, hanem csak a látási ingert adja, s a szem funkciója révén magában a szemben alakuljon át képpé, addig Cézanne mintáz vele, a szín nála nem jelző, de építő tendenciával bír. A reális vagy optikailag egyöntetű ábrázolás helyett egy mélyebb immanens képi világot kapunk... Cézanne öszszegző volt, festészete egyenesen hozzánk vezet... Cézanne, Picasso, Braque, Juan Gris művei éltek bennünk és büszkén vallottuk, hogy a régi érzelmes piktúra helyett tiszta racionális festészetet kell csinálni. Ferenczy Béni [8] - Cézanne már első meglátásra, a távoli Nagybányáról jövet is rendkívüli hatást tett rám... 1911. Cézanne öt éve, hogy meghalt. Képeinek legfőbb gyűjteménye a Pellerin- kollekció, mert a Louvre még nem nyitotta meg kapuit az impresszionistáknak, minden vasárnap nyitva állt azok számára, akik levélben bejelentették látogatásukat. Csodálatos gyűjtemény volt ez, csupa Cézanne. Ott voltak a „Kártyázók", a munkás fél-alakok, az utolsó nagy fürdőkompozíció, számos csendélet, tájkép, arckép, és a vízfestmények remek sorai... Minden Cézanneból látszott kiindulni, a jövő útja itt volt kijelölve. Ferenczy Valér [9] - De akkor hogy magyarázzuk azt, hogy amikor anyám már túl a hatvanon, két ifjabb gyermekével együtt eljutott Párizsba, valósággal lelkesedni tudott Cézanne képeiért, amivel szemben még magamnak, mit tagadjam, meg kellett szoknom Cézanne-t, amíg képes voltam egész jelentőségében értékelni... Sajátságosképpen Manet alig maradt meg emlékemben a bécsi kiállításon, ellenben jól emlékszem arra a megzavaró érzésre, arra a döbbenetre, amelyet Cézanne Mardi gras című képe, Harlequin és Pierrot alakjával, bennem keltett. Nem csoda, hogy ez a kép, amely már erősen kívül áll az impresszionistának mondott festőfelfogás körén, és már inkább a kubo-expresszionizmus felé mutat, ilyen riadt érzést kelthetett bennem, hogy némán kérdőleg tekintettem apámra: hát ez Is lehetséges? Hát így is lehet festeni? Ha ma nézzük ezt a képet, vagy elővesszük Ölelő csendje néhány öreg háznak (2005) Nagy Oszkár Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség barlangja szívem (2004) Holló László, 1932 Ázsia nehéz szaga (2004) Gráber Margit
