Tóth Csaba (szerk.): Hommage á Cézanne. Cézanne hatása a magyar festészetre 1905-37 között. Tóth Csaba interpretációi - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2006)
„ Vajon úgy fejezem-e be, mint a zsidók vezére, vagy megélem azt a pillanatot, amikor sikerül oda eljutnom? Eljutottam egy bizonyos fejlődési pontra. De miért oly későn és nehezen? A művészet talán valóban papi hivatás, amely tagjaitól tisztaságot és teljes odaadást követel?" Cézanne Barcsay Jenő [1] - 1926-ban állami ösztöndíjat nyertem, és többedmagammal Párizsba utazhattam. Pár hónap múlva megbarátkoztam új környezetemmel, már tudtam, hol vannak azok a művek, amelyeket feltétlenül tanulmányoznom kell. Elsősorban az impresszionisták érdekeltek, Monet, Pissarro és később Cézanne... Párizsban Cézanne képei láttán nyílott meg előttem először a fejlődés útja. Párizsból Olaszországba mentem, de hiába ragyogott fel előttem a derűs, kék ég, hiába jártam a múzeumokat, ott-tartózkodásom alatt mindvégig cézanne-i értelemben festettem. Éreztem, hogy ezen az úton önmagam felé közeledem. Bernáth Aurél [2] - Tudjuk róla, hogy Monet-nak, Pissaronak nagy tisztelője volt. Tulajdonképpen hatásuk alatt hagyta el Ifjúkori stílusát, és pillanatokig úgy látszik, mintha az Iskola hű fia akarna maradni. De hamarosan kifogásolja, hogy az impresszionizmus nem „múzeum-művészet", ami alatt azt kell értenünk, hogy kevesellte benn a kompozíció lehetőségét. Végére akart járni az impresszionizmus által annyira hajszolt látszat természetének. Ennek változékonysága nem elégítette ki. Arra törekedett, hogy azt véglegesebb formába öntse. Áhítozta a nagyobb egységet, az összefogást, a végleges formát, az egyedülit, a lényegit. Ez a szintézisre való törekvés természetesen először csak kis motívumon mutatkozott meg. Mintha csak vasmarok tartaná össze ezeket a képeket. Minden hangsúlyozott szépségkeresés nélkül valók. Az igénytelen motívumok a szerkezet tisztasága és a szemlélet határtalan gazdagsága által hatnak. Az alakításnak ez a módja teljesen új. A régi mestereknél a plasztikusság ehhez képest rajzi jellegű. Cézanne-nál a szín sohasem önálló, hanem mindig alárendelt. Szépsége átélését csak a formálás átélésével együtt érzékeljük, mert össze van fonódva vele... Cézanne az impresszionizmusban a látszat értékével is megismerkedett, így ennek a felhasználásáról sem mondott le. A látását engedte általa gazdagítani. Az ilyen mélységgel és áhítattal szemlélt természet csak összefoglalt lehet. Egy cézanne-i alma az almák almája lesz a képen, és a St. Victorie szinte mitologikus alakzat. Micsoda bálványszerű fogalmi jelenséggé tud tömörülni nála a legigénytelenebb tárgy is... A modern művészet nagy tanulsága a cézanne-i kezdeményezés. De miképpen tudjuk értékelni hagyatékát? Elég tisztán áll előttünk problematikája? És akik Cézanne-t folytatni vélték, hol és miben kapcsolódnak hozzá, bővítették-e, tovább dolgoztak-e felfedezésein? Boromisza Tibor [3] - Mikor Magyarországon az első szelek fújtak, Cézanne - Gauguin - Van Gogh újszerű piktúrájáról: akkor már itthon megértek, kiéleződtek a viszonyok... Ekkor a még fiatal generáció örömmel, lelkesedéssel, a jövőbe vetett bizalommal nézte ezt az új alakulást. Borsos Miklós [4] - Cézanne jó példa rá, hogy a képzőművészetnek nem sok köze van ügyességhez, az ötlethez. Mert Cézanne olykor ügyetlenül, mégis szellemi sugárzással telített életművet teremtett itt, ez elhagyott kis helyen. Cézanne nemigen törődött azzal, hogy a vászonra miként kerül rá - milyen kivágásban - az előtte levő látvány. így alakultak ki képein a furcsa, félszegen elvágott házak, tájak, utcák, bútorok vagy tárgyak... Cézanne festői erényei egészen kivételesen nagyok, intenzívek, úgyannyira, hogy az a kis ügyetlenség - mely legtöbbször rajztudásának hiányosságából, később meg már nemtörődömségből fakadt - nem érinti e páratlanul gazdag, szép életmű értékét. Bölöni György [5] - Cézanne tavaly halt meg... Egész nyugodtan elmondhatjuk, hogy kevés századnak volt olyan különleges festője, mint Cézanne. Nemcsak azzal, amit képeiben hozott, inkább azzal amire irányította a figyelmet., amit küszködéseiben meg akart csinálni, és ami neki sem mindig sikerült... Ha az ő egyszerű csendéleteit, igénytelen tájait, gyámoltalan arcképeit bámuljuk, végignyújtózkodik a szívünkön valami ismeretlen öröm... Cézanne képeinek csak látszólagos a nyugodtsága, fárasztó töprengésből, vergődő aggódó nyugtalanságból épülnek fel... Áldott anyaföld (2004) Fényes Adolf, 1904 Az én hitem a földnek melegsége (2006) Papp Aurél. 1926 Porban és piszokban laposodva templomtorony kupolájába vágyik (2005) Lanow Mária HarangszóömlikaTiszába (2005) Scheip Károly 1926 A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap (2005) Márffy Ödön, 1910 k. Ha reggeli fényben elindul a táj (2005) Paál Albert
