Tóth Csaba (szerk.): Hommage á Cézanne. Cézanne hatása a magyar festészetre 1905-37 között. Tóth Csaba interpretációi - Szombathelyi Képtár Katalógusai (Szombathely, 2006)
Bölöni kimutatta a Nyolcaknál és még néhány akkori életműben (Galimbert Sándor, Hatvány Ferenc, Mikola András és Perlott - Csaba Vilmos), majd később Kassák a Nyolcakon és az Aktivistákon kívül Barcsaynál, Erős Andornál, Diener Dénes Rezsőnél és Perlott - Csabánál is rávilágít ugyanerre. Legvégül Kállai húzza meg a legnagyobb sugarú kört Cézanne körül és az eddig említetteken kívül Bernáth Aurélnál, Derkovitsnál, Kádár Bélánál, Scheiber Hugónál, Schönberger Armnadnál, Szobotka Imrénél és Szőnyi Istvánnál is kimutatja Cézanne jelenlétét. Kállai azonban elfogult volt az avantgárd irányában és alulértékelte Cézanne figurális Önarckép, 1977 festészetünkre gyakorolt hatását, korszerűtlennek vélve azt. A korszakban megmutatkozó politikai ideológiák az egységes cézanne-i jelenlétet, rendre, bal- és jobboldalra osztották, és így alkotókat, életműveket idegenítettek el egymástól. Az interpretációk arra is kísérletet tesznek, hogy megszabadítsák az idézett műveket a XX. század politikai ballasztjaitól, és felülemelkedve azokon, „az értelemig és tovább", egyetemes nézőpontból láttassák őket. A két évszám József Attilára utal, a megidézett képek gondolatisága, az Ő költészetére reflektálnak. József Attila költészetének képi világa, és korának magyar képzőművészeti képalkotása, motívumaik összevetése mindeddig nem képezte kutatás tárgyát, holott mind képekben, hangulatokban és néha életérzésben, gondolatiságban és világlátásban is sok hasonlóságot és megfelelést találhatunk. József Attila és festő kortársainak élet-élményanyaga közel azonos, vagy legalább is sok rokonságot mutat. (A párhuzamok felkutatásában Sinkó Katalinnak a miliőelmélettel kapcsolatos kutatásai bátorítólag hatottak rám.) A megfelelések azonban nem csak tartalmi, tematikai szempontok alapján kereshetők, hanem formai, stiláris megközelítésből is. A korszak képzőművészetéhez hasonlóan József Attilánál is megtaláljuk előbb a Nyugatos hatású szimbolista és impresszionista, majd később a Kassákos expresszionista és konstruktivista, legvégül a tárgyias és szürrealista - tájleírást és képalkotást. József Attila szinte minden korszakában, hasonlóan a népköltészethez, egy-egy sorba, képbe sűríti a megélt élményeit, és szinte koncentrikus körökben hullámzanak tovább ezekből a képekből a néha egészen egyedülállóan merész asszociációs képzettársításai, bölcseleti gondolatai. Cézannehoz hasonlóan József Attila is óriási hangsúlyt fektetett a költemény konstrukciójára, tömörségére. Ismert, hogy József Attila már Makón, Espersit János otthonában találkozott a modern magyar festészet (Gulácsy Lajos, Endre Béla, Rudnay Gyula, Tornyai János) alkotásaival. Azt is tudjuk, hogy Bécsben, Párizsban és idehaza is több magyar művésszel tartott kapcsolatot, Czóbellel, Be- Tóth Lívia, 1983 rénnyel, Gráber Margittal, Gyenes Gittával, Kmettyvel, Korda Vincével, Perlott - Csabával, Pór Bertalannal és Tihanyival. Azt azonban csak feltételezzük, hogy az Eszmélet sorai: „Kék, piros, sárga, összekent- képeket láttam álmaimban, - és úgy éreztem, ez a rend-„olyan, a Nyolcak vagy az Aktivisták által festett képekre vonatkozhatnak áttételesen, melyekben a francia vadak színvilága és Cézanne festészetének tiszta konstrukciója együtt jelenik meg. Tudományos igényű teljességre azonban nem vállalkoztam sem a Cézanne - hatás, sem a József Attila párhuzamok tekintetében, hiszen a kezdetektől az volt a vezérlőelvem, hogy egy-egy művésztől mindig csak egy művet használok fel interpretációimban, így emiatt nincs most jelen, pl. Egry József, akinek már korábban újrafestettem egy fiatalkori művét, ugyanakkor az érett Egry fénykonstrukciós festészete Cézanne ismerete nélkül elképzelhetetlen. De a József Attila párhuzamoknál is hasonló a helyzet, hiszen pl. a korábban már kimutatott, Derkovitsnál és Dési Hubernél meglévő motívum-hasonlóságok nem meríthetők ki egy-egy képük megidézésével. Az interpretált analógiák arra szolgálnak bizonyítékul, hogy egy nép, egy nemzet kultúrája milyen élő, szerves egységet alkot. Mindezt József Attila mindenkinél szebben, tömörebben így hagyta ránk - „a nemzet - közös ihlet”. Tóth Csaba (1) Kállai Ernő kifejezése az Új magyar piktúrából, Új kiadása Gondolat Bp., 1990 (84) (2) Perneczky Géza találó kifejezése - Kortársak szemével -írások a magyar művészetről, (válogatta és az előszót írta Perneczky Géza) (13) (3) B. Supka Magdolna - Aba - Novák Vilmos, Corvina Kiadó Bp., 1966 (10-11) (4) ugyancsak Kállai Ernő kifejezése (5) szintén Kállai Ernő kifejezése u.o. (110) Fekvő Lány, 1982 Varga Bernadett, 1986 Szilágyi Lenke, 1982
