Gálig Zoltán (szerk.): Az expresszionizmus után. Új tárgyiasság és új klasszicizmus a magyar művészetben - Szombathelyi Képtár Katalógusai 27. (Szombathely, 1992)
Alakjai nem a hétköznapok szülöttei, hanem héroszok, egy eljövendő kor hősei. Amikor tehát azt mondjuk, hogy Kmetty a kubizmus klasszicizálása miatt közel járt az új tárgyias, új klaszszicista alkotások világához, hozzá kell tennünk, hogy a jelenkor iránti közömbösség, és a hagyományos festői értékekhez való ragaszkodás meggátolja az azonosulást. Ha valamivel rokonítani tudjuk, akkor a későbbi, novecento alkotásokat említhetjük, bár az idealizálásnak egészen más összetevői voltak ekkor is és a húszas években is. Uitz Béla egykorú munkáin ugyancsak a természeti forma győzedelmeskedik, az expreszszionista formatorzítással szemben. Hűsége azonban nem a természeti látványban való új megmerítkezés, hanem csak a képen való formatisztulás eredménye. Előzménynek számít Derkovits Gyula Utolsó vacsora című festménye. Való igaz, hogy a bibliai téma nem jellemző a posztexpresszionizmusra. Igaz, hogy egyes értelmezésekben ez nem jelent akadályt, de Derkovits esetében két ok miatt is eltekinthetünk attól, hogy e nézethez csatlakozzunk. A korábbiakban kiderült, a bibliai témának helye van még a német új tárgyiasságban is - amennyiben aktualizál, profanizálódik. Derkovits sem vallásos, egyházi művet hoz létre, festményén az apostolok modern öltözékben ülnek az asztal körül. A szereplők érzékletes megjelenítése által a plasztikus valóság tapasztalásához hasonló érzést teremt. Ez a festmény - nyugodtan mondható - nem lel folytatásra, az időben legközelebbi főmű Bátyám és felesége, bár duplaportré, de nélkülözi azokat a plasztikai értékeket, amelyeket az „Utolsó vacsora” hordozott. A fenti példák felsorolása nem egyenértékű annak a kijelentésével, hogy ezek a müvek konkrétan hatottak a posztexpresszionizmus kialakulására Magyarországon. Csupán arról van szó, hogy olyan konfliktust hordoztak magukban, amely túlterjed a tárgyalt korszak határain, a modern tartalom és a látszólag hagyományos forma bonyolult viszonyán alapszik. Ha elfogadjuk Wieland Schmied kijelentését, hogy az új tárgyiasság kevésbé stílus, inkább látásmód, akkor megkockáztathatjuk, hogy elvonatkoztassunk a képzőművészet napi alakulásától. 13 KMETTY János: Nő csészével 1916. UITZ Béla: Anya gyermekkel 1916.
