Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Tóth Zsuzsanna: A Dunántúl neolitikuma - Tóth Zsuzsanna: Csonteszközök egy késői neolitikus településről (Gór-Kápolnadomb)
velőkinyerés céljából feltört csontok közül választottak ki egy olyan szilánkot, amelyet csak ki kellett hegyezni, és azonnal használhatták is. Ezt a felkarcsontszilánkot karcsú árrá alakították, amellyel minden bizonnyal végeztek is munkát, talán bőrt lyukasztottak vele, hiszen a hegyet újracsiszolták, majd ezután ismét eltörött. Bár még az eszköz használható állapotban volt (csak ismét újra kellett volna hegyezni), mégis inkább eldobták. Ez gyakorta előfordul az ilyen alkalmi eszközök között. A negyedik, félig elkészült eszköz egy spatula, nagypatás állat bordájából (21. kép d). Ez a típus nagyon gyakori a késő neolitikum korában, minden bizonnyal több munkafolyamatban is hasznát vették, akár bőrkikészítésről, textilkészítésről vagy akár edénysimításról volt is szó. Sok esetben a bordát kettéhasították, a szivacsos állományt lecsiszolták, és általában a hegyes vagy lekerekített véget is csiszolással alakították ki. Ez a tárgy készítés közben megrepedt, ez lehetett az oka, hogy nem fejezték be, hanem eldobták. Az utolsó eszköz szarvasagancságból készült (21. kép a). Nem sokat módosítottak a formáján, csupán az ágat vágták le az agancsszárról, és a hegyet kissé ellapították. Ennek ellenére ez mégis jellemző eszköz, a hegyen megfigyelhető apró sérülések, vonalkák, valamint a másik végről letörött szilánkok arra utalnak, hogy ezt az agancsdarabot pontütőként, köztes eszközként használták a kő pattintása AJÁNLOTT IRODALOM 22. Vadkanagyar kaparó Eberzahnschaber Kat. 3/22. során. Akkortájt a pattintott kőeszközök előállítása nagyon fontos volt, fémek híján kőeszközöket használtak minden munkára. A kérődzők kéz- és lábközépcsontjából készült árak nagyon jellemzőek a neolitikum korára, a negyedelt ár pedig különösen a késő neolitikumra, így pl. a lengyeli kultúrára. A többi eszköz, az alkalmi ár, a borda-spatula, az agancs pontütő és a vadkanagyar kaparó a neolitikum teljes időszaka alatt megtalálható a hazai emlékanyagban. Azonban összességében, bár csak néhány csonteszköz került elő Góron, ezekről elmondhatjuk, hogy minden bizonnyal egy ember személyes eszközkészletéhez tartozhattak, az 1. objektum pedig a telep munkavégzésben aktívan használt területére esett. Földbe kerülésüket okozhatta használójuk halála vagy a telep hirtelen elhagyása, amely a munkafolyamat hirtelen megszakadását előidézte, hiszen az eszközök többsége újan vagy még használható állapotban került a földbe. Ki kell emelnünk az eszközök készítőjének nagy tapasztalatát, az őz negyedelt árak készítése minden bizonnyal nagy gyakorlatot igényelt. CHOYKE, Alice M.: Shadows of daily life and death at the Proto-lengyel site of Gór-Kápolnadomb (A mindennapi élet és halál árnyjátékai: Gór-Kápolnadomb a Proto-lengyeli kultúrában). Savaria 30. (2006), 93-105. 57
