Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Nyerges Éva Ágnes: Őskori települések állatcsontleleteinek feldolgozása Torony-Nagyrét-dűlő lelőhelyleletei alapján

lés keleti határában, a patak mentén, a 70-es évek óta védett, nemzetközileg is számon tartott Sé-Malomi-dűlő újkőkori lelőhely közvetlen közelében helyezkedik el. Az ásatás folyamán a különböző objektumokból összesen 194 darab állatmaradvány került elő, amelyekből 129 darab őskori, 39 Árpád-kori, 26 töredék pedig pontosabban nem datálható jelenségekből származik. Az őskori leletanyag a neolitikumtól a vaskorig terjedően a különböző kultúrák közt megosztottan jelentkezik. A késői neolit Lengyel, illetve a rézkori Tűzdelt barázdás kerámia (Furchenstich) és Baden, valamint a vaskori La Téne kultúrákhoz köthetően megmaradt néhány állatcsont következtetések levonásához nem elégséges. Az ásatás folyamán feltárt - a lelőhely jelentőségét adó - középső neolit Dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának településrészlete, a hatalmas lakóházak maradványain túl (az ásatáson megfigyelt többi korszakhoz viszonyítva) a kultúra mindennapjaiból is nagyobb leletanyaggal szolgált - beleértve az étkezési szokásokat és azok alapján az életmód egy részét felvázoló állattani maradványokat is. A kultúra állatcsontot tartalmazó objektumaiban - amelyek mindegyike gödör - minden esetben csupán igen kevés (1-8 db) töredéket találtak, amely mennyiség akár véletlenszerűen is bekerülhetett: így az állattani leletanyag alapján a gödrök funkciójára sajnos nem következtethetünk, illetve a terepi régészeti megfigyeléseket plusz információkkal ebből a szempontból nem támaszthatjuk alá. A csontanyag egészét vizsgálva azonban a hajdani népcsoport állattartásával, húsfogyasztásával kapcsolatosan több megállapítást is tehetünk. Az összesen 52 csontból álló, a kultúrához tartozó állattani leletanyag igen erősen töredezett - 71%-a az 5 centiméteres legnagyobb kiterjedést sem éri el -, ennek ellenére 54%-át fajra pontosan meg lehetett határozni (155. kép). A töredékek alapján a település lakói szarvasmarhát (Bos taurus L. 1758,34,6%), sertést (Sus domesticus Erxl. 1777, 11,5%) és juhot és/vagy kecskét (Caprinae, 7,7%) tartottak, illetve fogyasztottak. A sertéscsontoknak a juhfélék töredékeihez mért - illetve ezen kis mintában azt meg is előző - értéke pedig a letelepedettségi szint mutatójaként értelmezhető. 255. Torony-Nagyrét-dűlő lelőhely, DVK állattani leletanyag. Fundstelle von Torony-Nagyrét-Flur, zoologisches Fundmaterial der TLK. Fajok töredék % Szarvasmarha Bos taurus Linnaeus, 1758 18 34,6 Juh / Kecske Caprinae 4 7,7 Sertés Sus domesticus Erxleben, 1777 6 11,5 Nagy kérődző Ruminantia 11 21,2 Kis kérődző Ruminantia 5 9,6 nem meghatározható 8 15,4 Összesen: 52 100,0 232