Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)
Nyerges Éva Ágnes: Őskori települések állatcsontleleteinek feldolgozása Torony-Nagyrét-dűlő lelőhelyleletei alapján
Őskori települések állatcsontleleteinek feldolgozása Torony-Nagyrét-dűlo lelőhely leletei alapján Nyerges Éva Ágnes Az archaeozoológia vagyis a régészeti állattan a régészeti feltárások során előkerült állatmaradványok természettudományi vizsgálatával, értékelésével, majd az ily módon kapott eredményeinek társadalomtudományi értelmezésével foglalkozik. Az ásatásokon előkerülő, az egykori ember környezetében élt állatok csontés egyéb maradványai valójában emberi (gazdasági és kulturális) szükségletek okán, így azok által befolyásolt (faj, stb.) szelekcióval keletkezett hulladékok. Vizsgálatuk tehát a hajdanvolt állatfajok jellemzésével együtt, az ember-állat viszonyt elénk vetítve, értékes információkat szolgáltat az emberi társadalmak életére vonatkozóan is. A paleolitikumi és mezolitikumi idők pleisztocén és korai holocén természetes állatvilágát a vadászott állatok maradványai még viszonylag pontosan mutatják, ez azonban a neolitikumban a növénytermesztő-állattartó kultúrák megjelenésével, a vadászati húshasznosítás csökkenésével megváltozik. Az újkőkor legfontosabb haszonállata a szarvasmarha, a sertés és a juh/kecske lesz. A vadászott fajokat tekintve az őstulok maradványok gyakorisága kiemelkedő marad. Rézkori leletanyagban még csak szórványosan fordulnak elő lócsontok, a bronzkorra már viszonylag elterjedtnek mondhatóak a házilovak. A középső bronzkorra - ugyan kimutatható a (főként gímszarvas) vadászat kisebb fellángolása - a letelepült, növénytermesztő-állattartó életmód általánossá válik. A vaskori háziállatainknál megfigyelhető erőteljes méretcsökkenést pedig majd a kelta korban egy újabb minőségi változás követ. Ezen általánosan ismertetett őskori tendenciáknak a Vas megyei leképeződéséről ugyanakkor viszonylag behatárolt mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre, amelynek oka egyfelől, hogy a vasi talaj tulajdonságai igen negatívan befolyásolják a csontanyagok megmaradását, másfelől a mégis megőrződött állattani leletanyag nagy része még feldolgozás alatt áll, így közöletlen. A hiánypótlás „egy cseppjeként" az alábbiakban ismertetném Vas megye őskori emlékei egy kiemelkedő lelőhelyének állattani anyagvizsgálatát. A Vas megyei, Szombathely városától 7 km-re nyugatra található Torony község határában Ilon Gábor régész vezetésével a szombathelyi Savaria Múzeum munkatársai 2007-ben folytattak ásatásokat. A feltárt terület (természeti tájegységi szempontból az Alpokalja középtáj, Kőszegi-hegység - Vas-hegy kistájcsoport, Pinka-sík kistájához tartozó) nyugat-keleti irányban az Aranypatakkal kettéosztott Torony telepü231
