Farkas Csilla (szerk.): Időcsiga = Zeitschnecke. Újabb eredmények Vas megye őskorának kutatásában. Neue Forschungsergebnisse zur Vorgeschichte vom Komitat Vas (Szombathely, 2011)

Nagy Marcella: A Nyugat-Dunántúl a bronzkorban - Ilon Gábor: Szombathely-Zanat

Szombathely-Zanat Ilon Gábor A hajdan önálló település ma Szombathely város része. Határában vezet el a 86. sz. főút - még csak részben megépített - új nyomvonala. Ennek 1999. és 2008. évi megelőző feltárása során (ásatásvezető régészek: Ilon Gábor, Skriba Péter) egy a késő bronzkori urnamezős időszakra tehető temető 71 sírja került elő. Ebből 69 temetkezés urnás, csupán 2 esetben feltételezhető a szórthamvas rítus. Mindössze két, felnőtt és gyermek maradványait tartalmazó kettőstemetkezés volt közöttük. A temető egy lelőhelykomplexum része. Tőle délre, a falu belterületének határán helyezkedik el egy lekopott, magányosnak tűnő, a környezetéből fél méterrel kiemelkedő halomsír. Talán a temető közösségéhez tartozó egyik vezető (alapító atya/ős? vagy Hallstatt-kori leszármazott?) sírját rejtheti. A temetőtől északra, a 20. század közepén, vízrendezés okán megszüntetett Zanati-pataktól északra és a Kozár-Borzó-patak teraszán egy nagy kiterjedésű, több korszakos (köztük késő bronzkori-kora vaskori) telep található. A halom és a település kutatása a jövő régészeinek feladata lesz. A sírok földjéből kimutatott dió és a gabonafélék jelenléte alapján a késő bronzkorban művelt területekre következtethetünk, míg a cickafark és útifű jelenléte taposott, emberi hatásokkal terhelt környezetet jelöl a temetkezések környékén. A pollenösszetétel tanúsága szerint a lakóhely, temetkezési hely és a földművelés színtere ekkor még nem különült el nagyon egymástól. Vagyis ez a lelőhelykomplexum: telep - művelt földek - temető meglétét a zavartalan magfúrás és az urnák beitartalmának komplex környezetrégészeti feldolgozása hitelesíti. A közösség fazekasainak gyanta/ szurok (ragasztóként és bevonatként) cserépedényeknél történő használatát temetőnkben három alkalommal figyeltük meg. Két esetben sérült edényeket javítottak segítségével. Az SNR 9./OBNR 18. sír urnájának pedig teljes felületét kezelték vele. Műszeres vizsgálatokkal sem sikerült azonban egyértelműen azonosítani a gyanta fajtáját, de Sümegi Pál a korabeli alpokaljai pollenképlet és a helyi adatok alapján erdei fenyőből kinyerhetőnek véli. Feltételezhető, hogy Közép-Európa keleti régiójában, az urnamezős időszak második felében és végén a négy és két edény sírba helyezése mellett - a három edény mellékelése a standard megoldás. A zanati temetőre (16 sír esetében) is ez a jellemző. Az eltemetések közelebbi időpontjának (évszakának) meghatározásával - Magyarországon először - a sírok edényeiből vett földminták pollenanalízise segítségével 135