Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Kalicz Nándor: Az őskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunántúlon (Kr. e. 6000–Kr. e. 3000)

AZ ŐSKORI AGYAGSZOBRÁSZAT KEZDETEI A NYUGAT-DUNÁNTÚLON DIE ANFÄNGE DER URGESCHICHTLICHEN TONSTATUETT * "jf&ANSDANUBI^r Г

^Щ\ ING OF PREHISTORIC FIGURINE MAKING IN WESTERN TRANSDANUBIA, HUNGARY anatóliai formai előzmények hatását, és első sorban ilyenek jutottak tovább északra a középés észak-balkáni Starcevo kultúrát megvalósító népességgel, amelynek északi elterjedési határa érte el a Dél-Dunántúlt a Balaton vidékéig és Zala megye északi részéig. Az alföldi Körös kultúra a jellegzetes idolok mellett - más kommunikációs útvonalat is használva - Bulgárián keresztül is hozzájutott különleges, téglalap alakú idolokhoz. Nem meglepő, hogy a lelőhelyek nagy száma miatt az Alföldön sokszorosan több kis szobor került elő, mint a Dunántúlon. Néhány kivételtől eltekintve azonban, az egy-egy lelőhelyre jutó idolok száma ott sem magas. Egyedülállónak számít az Északkelet-Alföldön fekvő Méhtelek (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), ahol néhány objektumból 65 idol töredéke került felszínre. A VONALDÍSZES KERÁMIA KULTÚRÁI (KB. KR.E. 6. ÉVEZRED MÁSODIK FELE) Idolok a kezdetektől a periódus végéig A legrégibb időszak: Szentgyörgyvölgy-Pityerdomb A Starcevo kultúra életének végén és hatására, a Kr.e. 6. évezred közepe táján, az északnyugati elterjedéséhez csatlakozva, Zala északi és nyugati peremvidékén is megjelentek az élelemtermelő életmód csírái, némileg megváltozott anyagi kultúrával, amiben a déli bevándorlók és a helyi őslakosság érintkezése és fokozatos keveredése nyilvánult meg. Eredménye egy új régészeti közösség, új kultúra kialakulása lett. Ez a vidék, amely DélZalától Bécs környékéig az elsődleges kialakulási centrumként ismerhető meg, KözépEurópa hatalmas területeit meglehetősen rövid idő alatt szinte egységes kultúrájával elfedő, jellegzetes díszű edényeiről elnevezett Vonaldíszes Kerámia kultúrájának a bölcsője. Magyarországon, elterjedési területe alapján Dunántúli Vonaldíszes kerámiának, „DVK"-nak is nevezzük ezt a kultúrát. Legelső ismert lelőhelye a szentgyörgyvölgyi Pityerdomb, ahol közepes méretű ásatással a kis település jelentős része - két építmény részletével - feltárásra került. A leletanyagban erőteljesen jelentkezik még a Starcevo jelleg. A Pityerdombi ásatás tette lehetővé a DVK legidősebb fázisának a meghatározását. Hasonló korú lelőhely a nyugati régióban Zalaegerszeg-Andráshida-Gébárti tó és Tapolca-Templomdomb, de ezeken a helyeken nem találtak kisplasztikát. Az egyik pityerdombi épület feltöltési rétegéből jött elő az a kis idoltöredék, amely Magyarországon jelenleg az egyetlen ebből a korból. Sajnos töredékessége miatt nem lehet az alakját pontosan megállapítani, csak feltételezhető, hogy a déli eredetű idolok körébe tartozik. A Bécs melletti Brunn am Gebirge mellett ugyanennek a kultúrának nagyfelületű feltárása során számos ház és két idoltöredék vált ismeretessé, amelyek az ebben a korban szokatlanul nagyméretű szobrokból származnak. A nagyobbikat művészi kidolgozása teszi figyelemre méltóvá. A lényeg, a zsírfarúság, a hosszú, megnyúlt test és talán a karok külön megformálása is déli eredetre vall. Az idősebb fázis: Zalavár-Belterület A kutatás néhány évvel ezelőtti állapotáig a DVK legidősebb fázisaként határozta meg a Dunántúl teljes területén, sőt egész Közép-Európában kialakult, és már kevesebb kora neolitikus, Starcevo vonásokat őrző fejlődési fázist, amelyet a pityerdombi és brunni ásatások után már csak a „régibb" jelző használata illet meg. Az sem hallgatható el, hogy a Dunántúl jelentős részén és lényegében egész Közép-Európában még most is ez az időszak képviseli a legidősebb neolitikumot. Időrendje kb. Kr. e. 5500-5300 között határozható meg. Első lelőhelyét a nyugati régióban, Zalavárott tárták fel egy kisebb ásatás keretében 1954-ben. A lelőhely DVK-án belüli időrendi helyzete csak évtizedek múltán vált világossá, amikor kiderült leleteinek hasonlósága és egykorúsága a jellegzetes bicskei és a szlovákiai bényi/bíhai leletekkel. Később, az 1970es évektől a nyugati régióban is több kisebb ásatás tárta fel objektumait és leleteit, így Keszthely-Fenékpusztán, Becsehely II lelőhelyen, Seben és még több más helyen. A klasszikus időszak, Keszthely csoport: Keszthely-Dobogó Becsehely II lelőhelyen az ezredfordulón nagyfelületű feltárás is történt, ahol a régibb DVK és a további fejlődést, vagyis a fiatalabb vagy klasszikus időszakot képviselő települési objektumok, köztük házak helyei váltak ismertté, mely klasszikus időszak délen a Keszthely-Dobogó lelőhelyen feltárt és tisztán ezt a fázist tartalmazó leletanyag alapján a Keszthely csoport elnevezést kapta. Kezdetben a kisebb feltárások domináltak, mint pl. Becsehely I lelőhely, Balatonmagyaród, Kustánszeg, Kisunyom, Dozmat, Győrszemere, Kúp-Egyes, stb. Majd az ezredforduló táján nagyfelületű ásatások hozták felszínre leleteit Petriventén, Becsehely I lelőhelyen, Muraszemenyén, Sormáson. A késő időszak, Zseliz kultúra: Győr-Pápai vám A régió északi részén hiányzik a Keszthely csoport, helyét azon vidéken a „kottafejes" díszűnek nevezett és a Zseliz kultúrába sorolt önálló régészeti egységeket alkotó népesség leletei töltik be. Az északi feltárások között első volt a már említett Győr-Pápai vám lelőhelye, házalap részletekkel. Később a Győrszemerén és Kúpon végzett ásatások ismertették meg