Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)

Kalicz Nándor: Az őskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunántúlon (Kr. e. 6000–Kr. e. 3000)

AZ ŐSKORI AGYAGSZOBRÁSZAT KEZDETEI A NYUGAT-DUNÁNTÚLOfA ЕЩСЕ DER URGE •Я rázatot, amilyenre korábban nem volt lehetőség. Kiderült, hogy a Sétől mintegy 1,5 kmre fekvő Szombathelyhez tartozó Oladi plató 40-50 m magara emelkedő lapos felületén folytatódott a séi lakosok élete, de már megváltozott körülmények között. A leglényegesebb történés, hogy gazdag idolplasztikájukat nem adták fel, hanem ugyanolyan mértékben és ugyanúgy folytatták, mint lent, Seben. Valószínű, hogy a rítusok is hasonlóak maradtak, de az idolok séi egységes jellegét sajátos, kissé változott formában folytatták tovább. Az Oladi platón létrejött idolplasztika megújult stílusa terjedt el Délnyugat-Szlovákiában, Alsó-Ausztriában és Dél-Morvaországban egységes formában, a Lengyel kultúra korai kialakult korai klasszikus időszakát képviselve. Az Oladi platón feltárt területen belül nem sikerült ugyan a szokásos körárok rendszerre rábukkanni, vagyis az talán valahol a feltáráson kívül kereshető, de ezért kárpótol minket egy olyan hatalmas, durván lekerekített háromszög alakú, 38,7 x 28 m-es, nem túl mély, de teljesen lapos (1. számú) objektum. Ez száznál jóval több idol- oltár-, és ember-, valamint állat alakú fogantyúval ellátott fedő töredékeit, és nagymennyiségű festett finom és festetlen durva edények cserepeit tartalmazta. Ezeken kívül még néhány kisebb-nagyobb objektum is szolgáltatott hasonló leleteket, de összehasonlíthatatlanul kisebb mértékben. Felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet a bizonyítéka a séi település népességének az Oladi plató magaslatára feltételezett átköltözésének, és hogy az időrend támogatja-e ezt a feltevést. Az alapot a feltevésre elsősorban a gazdag leletanyag és annak sok részletben megnyilvánuló, a változásban is érvényesülő szoros összefüggése szolgáltatja. Az edények legtöbb formája hasonló, de a változások már jelentkeznek, melyek egyik fő jellegzetessége a magas, hengeres csőtalpas tálak általánossá válása, amilyeneket a séi időszakban még nem készítettek. Seben csak alacsony csőtalpak voltak használatban. Ugyancsak a változás felé mutat az a tény is, hogy az edények festése ugyan hasonlóan gyakori, és színei, a vörös és sárga is ugyanaz, de a mintázata gyökeresen megváltozik. Seben a szigorú egyenes, minden irányba húzott szalagok, vékony sávok az uralkodók és csak kivételesen alkalmazták az összefüggő futó spirális mintát. Ezek a minták nem borították el az egész felületet. Ezzel szemben az Oladi plató edényem a vörös sávok közeit, időnként magát a vörös alapot és az egész felületet is elfedik a sárga színnel festett, sűrű kicsi oválisok „esőcseppminták". Emellett megjelentek az egyéb, festett minták, főleg a meanderek, amelyek Sere nem jellemzők. Mindezek a minták nagy gyorsasággal terjedtek el Alsó-Ausztriában és Dél-Morvaországban egyező vagy hasonló kivitelben. A legtöbb bizonyítékot Sé és az Oladi plató lakóinak valószínű azonos voltára az idolplasztika nyújtja. Az Oladi platón is hasonlóan sok az idol, amelyek ugyancsak koncentráltan találhatók. A különbség az, hogy amíg Seben a koncentráció a kettős körárok körTONSTATUET ÍN IN WEST-TRANSDANUBIEN THE BEGINNING OF PREHISTORIC FIGURINE MAKING IN WESTERN TRANSDANUBIA, HUNGARY zetében történt, ez az Oladi platón egy hatalmas gödörben valósult meg, ahol az ember alakú plasztika ugyanolyan darabolt állapotban került elő, mint Seben. Az idolok mérete is hasonló volt, csak eddig miniatűr idolok nem kerültek elő. A technikai különbségek a soványító anyag jellegében és mennyiségében is jelentkeznek. Seben - kevés kivételtől eltekintve - a soványításhoz aprószemű homokot használtak és a felületet mindig gondosan elsimították, addig az Oladi platón kétféle soványítást találunk. Az egyik a Seben megfigyelt eljárás, a másik, az apró kavicsok általános alkalmazása. A legtöbb idolnál megfigyelhető ez a technika, ami a felületnek durva hatást kölcsönöz. Ebben azonban közrejátszhatott a természet is. Ugyanis gyakori volt az Oladi platón az idolok belsejének durva anyagú kialakítása, amit a Seben is megszokott finom szemcsés bevonattal láttak el és ugyanolyan gondosan elsimították. Ez a finom bevonat vékony köpenyként fedte a durva magot, s ezen voltak az idolok jellegét meghatározó bemélyítések, kisebb domborulatok. Lehet, hogy a legtöbb esetben az idolt borító felszínt a talaj eróziója pusztította el és annak következtében tűnt el több részlet, mint pl. a haj és szemöldök, szem, stb. Néhány eseten maradványaik felfedezhetők a tárgy erodált felszínén. Az Oladi platón is az idolok fejének a kialakítása a legjellegzetesebb, ami lényeges, de kis részletben különbözik a séi idolok fejéről. A Sere jellemző gömbölyű, vagy az alsó részükön elvágott gömbölyű fejek az Oladi platón egyáltalán nem jellemzők. Csak néhány felületesen kialakított gömbölyű fejet találtak. Az Oladi plató idoljainak feje leggyakrabban az élesen kettős csonkakúphoz hasonló, amelynél legjellegzetesebb a fejtető lapos megformálása. Amikor az erodálás ellenére a hajviselet jelzése megmaradt, akkor ugyanolyan módon karcolták be, és ugyanúgy ívelt vonalakkal határolták el a magas homloktól, mint Seben, csak nem olyan gondossággal. Sok esetben azonban a homlok a fej felső részének nagy részét elfoglalja és a séiekhez hasonló szemöldök, szem, és orr ábrázolásának már alig van helye. A száj itt is következetesen hiányzik, és valószínűleg nem véletlenül. Ezek is oladi sajátosságok, amelyek a messzi nyugati és északnyugati tájakon is hasonló módon jelentkeznek az élesen bikónikus fejen. A fej egy másfajta megformálása is többször feltűnik, amikor a gömbölyded fejen az arcot az orral előrehúzták, ami által a fej bizonyos mértékig állati jelleget kapott. Több esetben megfigyelhető a fej testhez erősítésének technikája is. A hosszú nyakat a test sekély félgömb lakú mélyedésébe csapolással is erősítették, vagy vékony fapálcikával fogták össze a két részt, s a pálcika az égetés során elhamvadt. Az Oladi plató idoljainak felsőtestén, a mell jelzésén kívül többször olyan plasztikus léc formájában vagy hasonló alakban futó bekarcolt vonalak futnak főleg a hátuk közepéig, amelyek esetleg valamilyen ismeretlen öltözeti darabot, „stólát," vagy hajfonatot jelezhetnek. A karok az Oladi