Ilon Gábor: Százszorszépek. Emberábrázolás az őskori Nyugat-Magyrországon (Szombathely, 2007)
Kalicz Nándor: Az őskori agyagszobrászat kezdetei a Nyugat-Dunántúlon (Kr. e. 6000–Kr. e. 3000)
lenleg még egyikre sincs. A legvalószínűbbnek látszó feltevés szerint a profán környezettől kettős árkokkal elkülönített nagy kerek felületek olyan szent helyek lehettek, amelyekben időnként talán több közösség tagjai is összegyűlhettek rituális cselekmények végzésére. Bár erre nincs konkrét bizonyíték, de bizonyos jelek igazolni látszanak ezt a feltevést. Igaz, hogy a séi ásatások csak a körárkok körzetét érintették, de akkor is meglepő, hogy mintegy 130 db idol és főleg idoltöredék került felszínre ezen a viszonylag kis területen (kb. 1000 m 2 ), ami talán nem tekinthető véletlennek. A szintén nyugati régióhoz tartozó zalai Sormás-Törökföldek lelőhelyen igazi nagyfelületű ásatáson (több mint 50.000 m 2 ) két hatalmas páros körárok nagy részletét sikerült feltárni. Bár ezen a nagy felületen közel sem került felszínre annyi idol, mint Seben, de az összes 33 darab, amit találtak, mind a körárkok körzetéből került felszínre. A kissé fiatalabb, de még korai Lengyel kultúrával rokon Morva Festett kerámia jelentős lelőhelye Tesetice, ahol a 300 idoltöredék túlnyomó részét a körárkon belül találták. Ezek alapján valószínűnek látszik, hogy a morvaországihoz hasonlóan a séi és sormási körárkok, és a belsejükben, mellettük talált nagyszámú idol jelenléte között oksági összefüggés tételezhető fel. Bár néhány hasonló korú kisebb ásatást végeztek a Nyugat-Dunántúlon, a séiekhez hasonló idolok vagy hiányoznak a települési objektumokból (Zalaszentbalázs-Pusztatető), vagy csak 11 töredék került elő (Letenye, Becsehely). Három távoli lelőhelyen különleges körülmények őrizték a séi típusú idolokat. Nagycenken (Győr-Moson-Sopron megye) a feltárt teleprészen kisebb gödörben feküdtek két, szinte teljesen azonos, nagyméretű séi típusú idol töredékei. A nagycenki lelet azért is különleges, mert két idol összes, darabolt töredékeit tartalmazta a gödör. Ugyancsak különleges körülmények között találták Bakonyszűcsön a séi típusú idolt. A publikáló szerint építési áldozat lehetett, s a körülötte talált leletek igazolják különleges jellegét. Az idol kettétört állapotban feküdt a gödörben egy átfúrt kőbalta, egy kővéső és kővésőt utánozó vörös hematit, festékkő társaságában. Minden tárgy magán viselte a vörös okkerfestés nyomait is. A harmadik különleges helyzetű séi típusú idol lelőhelye Bakonycsernye (Fejér megye). Ez azonban nem településhez kapcsolódott, hanem egy korabeli sírcsoport egyik sírjában tartotta kezében a halott az idolt melléhez szorítva, amely a többihez hasonlóan szintén (szándékosan) sérült volt, ugyanis feje és az egyik karja hiányzott. Az általános gyakorlattól eltért a külön eltemetett, de akkor is darabolt idolok használata, amit a fent ismertetett esetek igazolna, s feltehetően valamilyen rítushoz kapcsolódtak. A séi típusú idolok összes lelőkörülményét, köztük a különlegeseket is vizsgálva, arra a feltevésre jutunk, ami a séi típusú idoloknak tulajdonított különleges és többféle funkciót nem csak igazolja, de erősíti, sőt fokozza. Ezeken kívül Séhez közel, szinte a szomszédságában, a Burgenlandban fekvő Unterpullendorf/Alsópulya lelőhelyen egy kis ásatás, feltételezhetően nagy település területéről tökéletesen hasonló idoltöredékeket hozott felszínre, a kerámia hasonló leleteivel. Ezek alapján arra lehet gondolni, hogy Vas és Zala megye nagyobb területe a Lengyel kultúra kialakuló, formatív fázisában központja lehetetett a séi típusú idolok készítésének is. Az említett példák mutatják, hogy távoli vidékeken is ismert és kedvelt idoltípus volt, amely olyan messzi területre is eljutott, mint a csehországi Kolin környéke, amellyel kapcsolatban kétségtelennek látszik, hogy Sé környékén készítették, mivel a séiekkel minden részletben tökéletesen megegyezik. Az idolokat nézve az tűnik fel, hogy a kis szobrok zöme egy típushoz tartozik, annak ellenére, hogy méretük között jelentős különbségek állnak fenn. Ugyanis a 3 cm-től a 20 cm fölötti magasságig minden változat előfordul, de a megformálás egysége minden méretnél ugyanaz. Ezekre az idolokra jellemző a gömb vagy háromnegyed gömb alakú fej, többnyire hosszú, kecses nyak a valóságos arányoknál hosszabb, inkább lapos, karcsú törzs, a mellek realisztikus kialakítása is gyakori, és általános az erőteljes zsírfarúság (steatopygia), a rövid lábak a térdek plasztikus jelével gyakran külön állnak, de ha egybeépítettek, talapzatszerűek, s ilyenkor hosszabb maga az altest is. Meglepő mindezek mellett, hogy a karokat mindig egészen rövid vízszintes csonk jelzi, ami ellentmondásos az ilyen igényesen létrehozott alkotásoknál. Lehet, hogy a számunkra érthetetlennek látszó csonka karábrázolásnak a használatukhoz fűződő gyakorlati célja volt. Az ilyen típusú idolok jól iszapolt finom agyagból készültek, felületüket gondosan elsimították. Minden ellentmondásossága mellett az ismertetett séi típusú idolok többször is iparművészeti remeknek tekinthetők. Különösen nagy gonddal, részletesen kidolgozott a fej megformálása. A szem és szemöldök karcolt vonallal, az orr plasztikusan kialakított, de a száj jelzése mindig hiányzik. A legfigyelemreméltóbb a hajviselet bemutatása. A magas homlok fölött és mellett ívelt vonalak határolják el a hajviseletnek biztosított felületet. A bekarcolt zegzug vonalban jelzett hullámosság különböző formába rendezve utánozza az időnként eltérő frizurát, amely a nyak hátsó részére hull. További jellegzetesség az egyvagy többsoros nyaklánc, melynek gyöngyei készülhettek a Spondylus tengeri kagyló héjából, állatfogakból, csontból, kőből és agyagból. A séi típusú idolok másik feltűnő jellegzetessége egyfajta ruházat utánzása. A legáltalánosabb ruhadarab a földig csüngő széles kötény, amely a derék köré csavart széles övhöz vagy ágyékkötőhöz kapcsolódik, amely mindig ferdén ereszkedik az ágyék elé. A kötényt és övet vagy ágyékkötőt, valamint a mintákat, bekarcolással állították elő és a legváltozatosabb motívumokkal látták el. Ma már nem tudjuk, hogy ezek az öltözetrészek szövéstechnikával vagy festéssel készülteke. A spirálisok inkább festést, mint szövést utánozhattak. Az utóbbiakban a vörös festés
