Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN nyésztést érintette, hanem a halastóépítésnek, a folyami halászatnak soha nem tapasztalt felvirágzását is. Ha csak a török kincstári defterek Tolna, Bátaszék, Mohács vidéki anyagát tekintjük, feltűnik, milyen nagy szerepe volt a halnak, mint árunak. „Forrásaink haltizedet és halkettedet különböztetnek meg, az utóbbi esetben nem a tizedrész, hanem a fogás fele illetvén meg az urat. Némely értékesebb halfajokra terjedhetett ki nyilván ez a rendelkezés és a mesterséges halászó helyekre. A halastavak, haltartók fenntartási költségei és a biztosabb halászat indokolttá tették a tizedeknél nagyobb úri részt. Szeged vidékének halastavai 1555-ben 32.385 akcsét hoztak. A biztos jövedelmű nagyobb halászatokat a kincstár rendszerint magának tartotta fenn, s bérbeadás útján értékesítette, a földesuraknak csak a kisebb vizeket hagyván."

14 1549 márciusa és 1550 márciusa között halvámként a foktői réven az egyes halászok nagy értékű halmennyiség után fizettek vámot. így Csapó Péter 4 arany értékű hal után 10 akcsét, Újfalvi Gergely 10 arany értékű hal után 25 a. Csapó János ugyanígy és ehhez még egyszer 2 1/2 arany értékű hal után 43 akcsét, ismét különböző alkalmakkor hal után együttesen 37 1/2 a.-t, majd szarvasmarha és hal után 162 a.-t, ezt követően több rendbeni halszállítmány után 19 a.-t, Borbás Benedek dseimjéje, mert engedély nélkül halászott 121 akcsét tett i. Ugyanitt Vörös Ferenc, Vörös Lőrincz, Boldizsár János Haszan, Dombó Péter összesen 85, 1/2 akcsét fizettek. Ezt a nagy mennyiségű halat kereskedők vették át. A sárközi khászokhoz tartozó halastavak bérlete 1578 október 25-től három évre 105.000 akcsét tett ki. Ez a bérlet török kézen volt. Török, magyar halászok és bérlők mellett szerb bérlővel is találkozunk. 1547-ben a mohácsi és danozcsei puszták, a sárvári híd, a szigetek, haltized, a fehérvári, mohácsi és szegedi szandzsákokban Kövintől a Dráváig terjedő területen levő halastavak jövedelmi bérletéért Bálin Musztafa belgrádi és Nikola fia pavlivocsai lakos kezén, a tolnai bérlethiánnyal együtt."

15 Már a török kincstári defterek is arról tanúskodnak, hogy a haltenyésztés, a halgazdálkodás a török által elfoglalt területen felvirágzott. Ez viszont azzal függött össze, hogy a nyugat felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok kiépültek, és ennek keretében a halnak, mint árunak nagy szerep jutott. A nyugati városfejlődés, a polgári réteg növekedése, a reformáció, illetve az ellenreformáció hatása növelte a hal fontosságát. A hal áru lett, és az árutermeléshez birtok- és munkabeli rendre és termelőeszközre volt szükség. A hal, a víztulajdonos és a halászok kapcsolatát bizonyos profitigény szabályozta. A jövedelemből profitálni akart az állam (török, magyar, avagy császári), a víztulajdonos, a munkát végző halász és jelentős részben a kereskedő. Ennek előfeltétele a munkaeszköz átalakítása vagy fejlesztése lett. A magyar Duna-szakaszon — és valószínűleg a törökön 194