Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. is - ekkor lépnek előtérbe a kötelesek, akik a nagyméretű hálókhoz a megfelelő fonalat, a köteleket szállították, a kádárok, akik a besózott hal szállítására szükséges „karika fákat", azaz hordókat készítették, a fuvarosok, akik az áru szállításáról gondoskodtak, stb. Oksági alapon a Duna-menti életformában komoly változások lettek észlelhetők: a magyar víztulajdonos, a főúr pénzt akart csinálni, az új török földesúrnak is komoly kötelességei voltak, ezért szintén nyereségre törekedett. A magyar földesurak a mezőgazdasági termelésből nem tudtak kötelességeiknek megfelelni, a hal azonban minden időszakban kézzelfogható pénzt jelentett. Ezt a bécsi halkereskedők éppúgy kihasználták, mint néhány nyugat-magyarországi főúr és jó néhány Duna-melléki szabad város. Elsősorban az északdunántúli terület jutott a halkereskedelemből származó anyagi előnyökhöz, a Balatonból délnyugatra fekvő tájak csak a 17. században tudtak ebbe a kereskedelembe bizonyos mértékig bekapcsolódni akkor, amikor a stájerországi egyre növekvő haligényt helyi forrásból már nem tudták fedezni. Batthyány Ádám a török Duna-szakasz halát felvásároltatta, és megfelelő szállítási útvonal kifejlesztéséről gondoskodott. Erre azonban csak a 17. század első negyede után került sor. Néhány évtizeden át a nagyböjti idők halát Grác és az felső-stájeországi vasfeldolgozó települések számára többségében az ő halkereskedése biztosította. Ugyanekkor dunai halkereskedők is tevékenykedtek itt. Már korábban, a 16. század nyolcvanas éveitől is találunk arra vonatkozó adatot, hogy a magyar Dunáról vizát szállítottak Grácba. 1575-ben Gutáról, a Komárom melletti egyik legjövedelmezőbb vizafogó szakaszról ismét megkísérelték a vizának Grácba való eljuttatását, de ez nagyon költségesnek mutatkozott, és a szállítmány egy része megbüdösödött.

16 Grác hallal való ellátását a stájer és a zalai-vasi halastavak nem tudták kielégíteni. A kérdést csak akkor oldották meg, amikor a török Duna-szakaszról olyan útvonalat találtak, amelyen megfelelő mennyiségű sóshal, sósviza érkezhetett. Batthyány Ádám tiszttartói a kanizsai török várparancsnokkal kialakult barátságos viszony révén meg tudták oldani, és elfoglalták a gráci halpiacot. A biztos értékesítés, a nagy nyereség érdekében Batthyány emberei a halászó vizekhez mentek, és ott vásárolták fel a halat. Erről szóló adatunk először 1634-ből van. Ez az akció még nem volt nagy méretű, de már ez is nagy nyereséget hozott; az elszámolás szerint: „Az ky halatt Giörörrül hozattunk három karikaual, attunk ell uy garasqan f.254 korona taller 24.rp f..l..87> 112, taller 8pro.l. d.50. Az ky sos halat hozattam Tolnarul nyereseghre, attak el abb 10 karikát, attak érette uy garas per d.5.f.l31 d.60 korona tall 14,314per f.l.d.86,1/2, araniat 3.f. 3./.65. Az ky sos halat hozatam Tolnarul nyereseghre, az mint uettem és mynt el attam, uettem f.5l4.d.45. atta ellf.738.dl3. Az nyeresegh teszen f.223.d.68. ". 195