Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN húzódó falak és a kapuban elhelyezett fogókészülék szervesen kapcsolódnak, illetve kiegészítik egymást. A cégek másik csoportja a halmegállító rekesztek. Ezeknél a folyót a mederbe vert gerendasorral rekesztik el. Ezzel azonban nem jár együtt a fogókészülék. Tehát egy halfeltartóztatókészülék, amely a felfelé vonuló halakat nem engedi felhatolni a folyó felsőbb részeibe. Míg az első csoportnál a halászat magával a cégével történik, addig itt csak egy, a halak megállítására alkalmas gerendafalról, rekesztékről szólhatunk. A gerendafal előtt a halászat hálóval, horoggal vagy más szerszámokkal történhet. A cégek forgókészüléke önmagában, emberi erő nélkül képes napokig is fogvatartani a belékerült halat. Alkalmas arra, hogy ha az év egy bizonyos szakában felállítják, más főfoglalkozású közösség is használhassa. Használhatják a kevésbé ráérők, akik csak a nap bizonyos óráiban tudják a kapubaállított fogókészüléket felszedni. Ezeket tehát a mi csoportosításunkban a paraszthalászat eszközeihez kell sorolnunk. A rekesztek a víz elrekesztésére szolgáló halmegállító eszköz. A vele való bánás állandó munkát igényel. A fogáshoz több emberre van szükség. Legtöbbször egyházi birtokokon állították fel. Ezt a. Jankó által említett

13 és Danilevszkij által közölt oroszországi volgai cégek felállítása is igazolja. Az ilyen cégéket ott is egyházi birtokokon állították. Az előadottak alapján nem vitás, hogy a rekesztékszerű cégéket az intézményes halászat eszközeihez kell sorolnunk. További vizsgálódásaink során csak a vizafogócégével foglalkozunk. Hazai szempontból ehhez két adatot kell mérlegelnünk, amelyek a történeti vizafogócégénk mineműségét meghatározzák. Említettük, hogy Gután kétféle cége volt. Az egyik vizafogó a köteles halak fogására szolgáló cége, a másikkal az általánosan előforduló apróbb halakat fogták. A történeti vizafogócége megismeréséhez az egyik hiteles adatot 1844-ből a gutái tanácsjegyzőkönyv 14-es számmal jelzett különálló lapján olvashatjuk: ,Az aszódfiíi feleshalászat rekesztkaróit a jeges árvíz felszaggatván, a víz kopólyát hányt légyen, karóknak való fenyőt venni ajánltatik". Eszerint 1844-ben még megvolt a gutái vizafogóterületen egy rekeszt nevű eszköz. A hiányzó rekesztkarók helyén a víz kopolyát hányt. Ami pedig azt jelenti, hogy eszközünket nem a holt-ágakban, avagy a halászatra alkalmas tavakban állították, hanem a nyílt Dunán, ahol az aszódfíiitanya helynevet ma is ismerik. A rekeszt szónak Gután általános jelentése is van. Minden olyan építményt, ahol a karókat egymás mellé leverik, hogy az állatokat szabad mozgásukban megakadályozza, rekesztnek neveznek. Rekeszt a levert karókkal körülkerített juhszárnyék is. Ugyancsak ezzel a szóval jelölik az egyes halászok tulajdonában lévő haltartókat. A gutái haltartókat úgy készítették, hogy a folyóvíz szélén egy területet levert karókkal kerítettek el, hogy a halak állandóan friss vízben lehessenek. A folyóvízben levő haltartó nem azonos az 1844282