Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. ahol is rövid távokon belül erős szintkülönbségeket tapasztalhatunk, s így a víz gyorsan elfolyhat. A szomszédos megyékből, Vasból, valamint a Zala megyei Göcsejből, ahonnan is jó, s alapos adatokat kapunk, nem kerül említésre e módszer. A kerítő halászat szintén alkalmaz ilyen egyszerű formákat, melyeknek nem feltétlenül kell, hogy vándorlás útján váljanak itt ismertté. így a Pinka-völgyben két személy húzta fűkendővel vagy szalma zsákkal halásztak, melyet gyalomként alkalmaztak. A mellékpatakokban gyermekek, vagy fiatal fiúk állítottak fel folyásiránnyal szemben zsákokat. Gyakran használtak szalmakosarat, melyet időről időre felemeltek. „A mocsarakban mélyebb részein teszik ezt az emberek. Ott az emberek két oldalról ragadták meg a kosarat, vagy zsákot és kiemelték." (Szalónak)

51 Fonott kocsikast használtak háló helyett. A Lapines patakban, valamint a Pinka felső folyásánál nem ismeretes a 4-8 méter hosszú gyalom, Németújvártól, valamint Óvár (ma: Burg an der Pinka, A) településtől keletre fordul elő. A leírások szerint a víz mélységétől függően 1-2 méter széles volt. A két végére karó volt erősítve, melynek segítségével a hálót mozgatták. Ennél a gyalomnál nem volt vonókötél. Ez a hálófajta nemcsak Kelet-Burgenlandban ismert, hanem Vas megyében és Göcsejben is használatos volt.

52 Vasfarkasfalván (ma: Wolfau, A) megtaláltam a gyalom egy olyan fajtáját, melyet megmérhettem és le is tudtam rajzolni. Ezek szerint a háló öt méter hosszú és egy méter széles, a háló köteleire egy-egy botocska volt erősítve, középen található a két méter mély, egy méter széles zsák, melynek közepére, a „farokrészre", követ erősítettek, hogy a zsák jobban felfeküdjön a víz mederére. A zsák felső falán két sorban három-három kis méretű falemez található, ezek az „úszók". Ezek kettős feladatot látnak el. Egyrészt a víz felszínén tartják a háló felső felét, másrészt a mozgásával jelzik, ha a zsákban lévő hal nekiütközik a zsák falának. A háló felső kötelénél, valamint a zsák két oldalán három kör alakú, középen a zsák nyílása fölött pedig két kúp alakú dugó található. A háló alsó kötelén tizenkét ólomgolyó szolgál nehezékként, elérve ezáltal, hogy a háló megálljon a vízben, valamint az alsó éle ráfeküdjön a meder aljára. A két botot a meder széleire erősítették. A zsákot folyásirányban annyira feszítették ki, hogy a háló két fala megfeszüljön. Legalább egy, de maximum három ember botokkal zavarta fel a halakat, s behajtották őket a hálóba. Amennyiben az úszók erősen mozgásban voltak, kirántották a botokat és összehúzták a háló falait. Ezt a hálót a mai napig használják. Használatát tekintve a hajtóhalászat része, de neve és eredete alapján nem sorolható ide. Ezt az itt el nem terjedt hálót nevezik gyalomnak (Zugnetz) (14. kép). A név egy a németországi Neuwedell-ből származó halászhálókat reklámozó prospektusból származik, mely 1921-ben került a tulajdonoshoz. Megrendelte ezt a gyalomot, de fekvőhálóként használta. Beszámolói alapján számos paraszt „má267