Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN Dél-Burgenlandban a halászat következő fajtáival találkozunk: 1. rekesztő halászat, 2. kerítő halászat, 3. merítőhalászat, 4. tapogatóhalászat, 5. borítóhalászat, 6. szigonyozás, 7. horgos halászat, 8. hallövés, 9. halfogás méreggel, 10. rákfogás. Az itt említett eszközök egy-egy csoportot jelentenek, ez azonban nem zárja ki, hogy egy csoporton belül eltérő, egymástól független eszközöket használtak, így van ez a rekesztő halászat esetében, ahol is olyan régmúltból származó módszereket találunk, ahol is alig van szükség eszközhasználatra. A Pinkavölgy kisebb, 70-100 cm széles patakjaiban a következő módszert alkalmazzák, melyet „élő száknak" nevezhetünk. Egy ember terpeszben beül a patakba folyásiránnyal szemben. Egy másik kicsivel feljebb lép a patakba, s erős lábmozgással felzavarja a halakat. Az ülő halász kézzel kifogja a halat, s kidobja a partra. Miután egy szakasszal végeztek, elkezdenek feljebb egy másikat. Ez a fajta halászat csak lassú folyású vízben lehetséges; a zsákmány legtöbbször keszeg volt. Ezt az élő varsát nem csak itt ismerték, hanem innen délkeletre, a Zala megyei Göcsejben is. Itt nem két, hanem esetenként tíz-tizenkét személy is részt vett. 48 Ennél a módszernél az ember helyettesíti a szakot. Ehhez a módszerhez tartozott a varsával végzett hajtóhalászat is. A Lapines pataknál ennek két fajtája volt ismert: a drótból, melyről később még szó lesz, és fűzfavesszőből készült. Minkét varsafajtát szárny nélkül helyezik a vízbe folyásiránnyal szemben. A varsa és a part közötti szakaszt ágakkal borították be, hogy a halak ne úszhassanak el oldalt. A varsa általános célja az, hogy a hal fogságba essen, esetünkben a halat azonban belekergetik. így ez a varsa szákként szolgál, melynek közepén fogóeszköz található. Ez a forma a Délkeleti-Kárpátok székelyeinek zsinóros varsájához hasonlítható. Ez a hasonlóság az eltérő anyaghasználat ellenére megállapítható. Jankó János megállapítja, hogy ez az eredetileg pisztrángos varsa szász közvetítéssel kerül a Keleti-Kárpátokba. 49 Éppen ezért a Lapincs-pataknál a varsának ez a formája elterjedtebb, mint Göcsejben, hiszen itt is mint a székelyeknél, pisztrángfogásra használatos; Göcsejben pedig nem ismert a pisztráng. Habár e két módszert a rekesztő halászat témáján belül kell tárgyalnunk, le kell szögezni, hogy átmenetet képez a hajtóhalászathoz. A telepített száknál a halat soha sem terelik, csupán a szák két fala közt irányítják. Ehhez a csoporthoz kell soroljuk a zsilippel történő halászatot is. Ennek lényege, hogy a vizet új mederbe terelik, mely mélyebben fekszik az eredetinél, ezáltal a víz gyorsan lefolyik, s a halak nem tudnak elég gyorsan úszni az így keletkezett árral, s a régi mederben ragadnak. Eztán kézzel kosárba, vagy zsákba gyűjthetők. Ezen módszert alkalmazták a molnárok ott, ahol a patak tiltott volt, a molnárárok azonban nem. Feltűnő, hogy a halászatnak ezt a fajtáját keletebbre csak a székelyek ismerik. 50 Az Alpokalja halászatához tartozik, 266
