Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A fentiek szerint ekkor még megkísérelték Győrből is a halfelvásárlást, de az elszámolás bizonysága szerint a tolnai kereskedés mutatkozott gyümölcsözőbbnek. Az ezt követő évtizedekben csak 1644-ben kíséreltek meg Győrből, Révkomáromból, illetve a Fertőről halat vásárolni. Az 1634. évi eredmény után 1637-ig nem találtunk arra vonatkozóan adatot, hogy a kereskedést folytatták volna. (Lehetségesnek tartom, hogy a még nem teljesen rendezett anyagban ezt még nem találtuk meg.) 1637. március 10-ei Besenyei István levele, amelyben friss sózott halat kínáltak megvételre. (E 64) 1639-cel kezdődik el a rendszeres halkereskedés, de ekkor még inkább az átvonuló halkereskedőktől vették meg a szállítmányokat, ám a felvásárlók a tolnai Duna-szakaszon is igyekeztek rendszeres felvásárlási kapcsolatokat kiépíteni. Gerdakovits Mátyás írja 1639. január 20-án urának, hogy vásárolt két karika halat, de alkudnia nem sikerült. (F. 65) A halas emberek árujukat a gráci áron akarták átengedni, de Batthyány Ádám élt árumegállító jogával és emberei az eladókat nem engedték tovább. Azok kérték őt, hogy vételi szándékáról hamarosan adjon hírt. Vám, hídpénz, árumegállítási jog a földesúrnak komoly bevételt jelentett. Külön hasznot hozott az is, hogy a saját birtokain neki nem, csak az átvonuló kereskedőknek, vagy más földesúr szállítmányainak kellett fizetni. A kezdeti nehézségek után rohamosan megnövekedett a mohácsi-tolnai Duna-szakaszról vásárolt halmennyiség. Keönczeöl Mihály lett ennek lebonyolítója, és az eredmények felől szinte lépésről lépésre tájékoztatta urát. így 1639. október 22-én írja, hogy kezdődik a halászat, majd a szállításról intézkedik. De közvetítők is jelentkeznek. (F. 66) 1641-ben további szállítmányok érkeznek. Keönczöl Mihály a németújvári ispán a halgazdálkodást (a tógazdaságot és a halkereskedelmet) minden erővel igyekezett kiépíteni. (F. 67) Az ezt követő években rendszeresen vásárolták fel a halat azoktól, akik a tolnai Dunáról halasszekereikkel ide jöttek. Kínálat-kereslet alapon folyt az ármegállapítás. Ezt látjuk Gerdakovits január 27-én írja levelében: „...ala mentem a Halas emberekhez, az hal ott vagion de a Vizának karikaiat Talléron tarttiak... " A szállítmány nagyon lassan halad, igen kihúzódik, a tavaszi ár nagy nehézségeket támasztott. A lassú továbbhaladásról ír áprilisban (pontos dátum nélkül) B. Ádámnak. (F. 68) A téli időben a fékek elkészülte ellenére is igen késett a szállítás. Április 15-én még úton voltak a halak, és Gerdakovits ismét két szekeret kér. (E 69) Ügy látszik, a dunai halkereskedésnél nemcsak a bevásárlási gond, hanem inkább a szállítás késleltet mindent. Annak ellenére, hogy a hal további sorsáról, a gráci eladásról nem találunk adatot, valószínűleg mégis kifizetődött 196