Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. mindig a korábbi halfajtákat említik, elsősorban a csukát és a compót, azaz nem a piacon annyira keresett pontyot, amelyet az ezt követő időkben kiépített halastavakból nagy mennyiségben szállítottak a gráci piacra. 1632 márciusában az akkori nagyböjt vége felé Rohoncról szállítottak halat a gráci piacra. (F. 45) 1635-ben a gráci halpiacon az újvári és a rohonci halastavakból kifogott halat adták el. Az elszámolásban a még nem nagy mennyiségű, Győrből és Tolnáról hozott vizával és más hallal együtt írták össze. (F. 46) Ritman megemlíti bérigényében: „hogy mint ez előtt szokás volt". Ebből arra lehet következtetni, hogy ő már korábban tevékenykedett itt és ezért hivatkozik a szokásra. Erre vonatkozó adatot nem találtunk, de lehetségesnek tartjuk, hogy a németújvári nagy tavat ő építette ki árutermelő halastóvá. Nem meglepő, hogy a későbbi tóásók és halászmesterek is a szomszédok Steiermarkból jöttek, onnan, ahol már korábban fejlett tógazdaság volt. 1647. május 20-ról fennmaradt számadásban: „Halaszmester Istuannak fizetésben f.20.d.25". A természetbeni járadékot nem említik. A korábban említett halastavak önellátásra szolgáltak: az úr konyhájára, a tisztviselőknek biztosították a böjti halat. Mint már láttuk a halfajták sem feleltek meg a piac követelményeinek. Az új tavak kiépítése során a halgazdálkodásra kiképzett szakemberre és munkásokra megnőtt az igény. Az 1620. év utáni Memóriáié a halastó csinálás felügyeletével a horvát sáfárt bízza meg, neki kell gondoskodni munkásokról is. Ha pedig hiba csúszna be, ő felel érte. 1616. február 16-án kiadott utasítás halászt és nem halászmestert említ, az óvári molnár egy köböl búzát és egy köböl rozsot adjon ki egy halásznak. Az 1619-es rohonci elszámolás szerint „Matthesz halaznak jar esztendeigh kész pénz fizetés fi 10. Gabona, fiele búza, fiele rozs cub 8. Ruházatija. Napyaban cipó 2. Bor pint 1/2". Az 1691. németújvári kenyér „dietariumban" említenek paraszt halászt, paraszt pintért, -bognárt, -kovácsot, -ácsot. A halász és paraszthalász közt rangbéli különbség volt. A legnagyobb betyárból lesz a legjobb csendőr elve e jelek szerint már ebben a korban is megállta a helyét az orvhalászoknál: 1644. június 7-én írja Gerdakovics Mátyás urának, hogy egyesek orvhalásznak, s alkalmazni kellene őket. (F. 48) 1644 pestises év volt, amit a halászat is megérzet. Gerdakovics június 20án panaszkodik is, hogy meghaltak a halászok. (F. 49) 1616-ból származik az első húzóhálóra vonatkozó adat. A húzóhálók száma a tavakéhoz képest feltűnően nagy volt, és felmerül a kérdés, hogy ezeket a tavakon használták-e vagy a Rábán is. Ugyancsak 1625 előtti évekből van egy adat különböző hálókról. (F. 50) 191