Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN A tóásók a szomszédos Stájerországból jöttek, ahol ebben az időben elsősorban az u.n. Oststeiermarkban már kifejlett halastó gazdálkodás volt. Ehhez tudnunk kell, hogy az itteni szerzetesrendek gondoskodtak az építéséről, a halat rendi előírásuk szerint önellátásukra termelték. A táj főurai már a 16. században, Nádasdy Tamással egy időben kiépítették halastó rendszerüket, de ez a halmennyiség fedezte az igényeket. Ez a steiermarki kereslet nyitotta meg a nagy befektetést igénylő, árutermelést biztosító halastavak építésének lehetőségét Batthyány Ádám számára is. 1634 előtt találkozunk többször a halász foglalkozással. Tévedés lenne ezeket a halászokat a halászmesterekkel azonosítani. Ezek még halászással megbízott jobbágyok voltak, akik az úr részére halat fogtak, a vizekre ügyeltek, de nem voltak haltenyésztő szakemberek. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy ez időtől kezdve tapasztalható az uradalmakon belül egy halászattal kapcsolatos közösség kialakulása. Ekkor növekszik meg a halászattal, halgazdálkodással és halászó eszközökkel kapcsolatos adatok száma és ekkor találkozunk először halastó készítő mesterekkel: 1640-ből ismerjük egy mester munkadíját. (F. 43) A halászmester volt az a halgazdasági szakember, aki a tavakért, a halállományért, és a lehalászásért felelős volt. Közvetlen beosztottjai voltak a halászok, akikhez lehalászáskor még a fogadott munkások is tartoztak. A halászt több ízben „polgár halásznak" is nevezték, a munkásokat viszont paraszthalászként említik. Ezektől függetlenek voltak a pisztrángosok, akik a tilos patakokban az úr konyhájára halat fogtak. A németújvári és rohonci borbér és kiadási számadásokból, meg a gabona számadásokból kitűnik, hogy a halászatnál tevékenykedők minden esetben bizonyos mennyiségű bort is kaptak, ami a bér egy részét képezte. Ha pisztrángos halat hozott a konyhára, neki is kijárt a pint bor. „A Halaznak, hogi ittben halasztak die és 1641 augusztus 17-e közötti évekre vonatkozó bordietarium szerint 10,1637.adtam nekik p.W"\Jgya.ncsak Németújváron 1640. augusztus 17én yy

Az 4 halaznak attam ordiariep.l. "Ugyanez megismétlődik augusztus és szeptember folyamán hétszer a naponkénti lehalászási munkáknál. Ez év szeptember 8. „2 to asonak attam 6 napra napiaban p. 1. fácitp. 12. " 1649. VIII. 18. „Attam comissio szerent, megh teczik Halász István suplicatioiabul az haltartoban való Halakra Búza cub. 1/2"Az 1651 évi gabonaszámadásokban: „Halaszoknak: Halasz Jankónak attam B(uzat) cub. 1, 1/4. " Halászmester alkalmazásáról az 1635-ben kelt bérkövetelés tesz először említést. Felsorolja a járandóságokat. Ezt nem egy tóra, hanem a tógazdaságra alkalmazták, ezért említi, hogy egyik helyről a másikra megy felügyelni. (F. 44) A 17. század első évtizedéből egyetlen olyan adatot sem találtunk, amely a hal eladására vonatkozna. 1630 után a régi tavakat halászták le, és mint korábban, pontosan vezették a kifogott halak fajtáját és számát. Ekkor még 190