Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. amelyben kövihalat lehet fogni". Ugyanitt: >y Ahol régen halaso volt, most ret van az úr szamara, 30 szekér szénára való ret. " 1637-ben Szalonakról: >y Az my az kett halastóban való füuet illeti Nagsos Iuram, edgy het múlva szabadon reaya uthetny az Louakat. "Rohonc 1634: >y A városon alul egy tilalmas patak folyik, rák és apróhal van benne. Más tilalmas patak is van a városon fölül, melyben pisztráng van. Item a törvényfán innen, a városon kívül van egy kis tilalmas patak, amelyben pisztráng és rák van". 1640 előtt a Gerebeni major összeírá­sában: „Remetinczi határában vagyon fölfeléről Egy Pisztrángos Peták Czever­nicza nevű, Item ugyan ezon határban vagyon mas Patak Ricsicza nevű Köwi hal, es Rak terem benne. Azon határban vagyon harmadik patak ebbenis Köui hal es mas apró hal es Rak terem, Nap kelte fele vagyon az Var mellett nap niu­gat felöl vagyon egy Lonya nevű Patak Rak, es арго haLtczkak teremnek benne, ezt az Porkoláboknak és Darabantoknak hattak, miuen az több patakokban mernek halaszni. A Majornál Nap kelet felöl vagyon egy halastó kárász vagyon benne. Item a var alatt vagyon Haltartocska. Semmi nincsen benne." 1634 Sároslak: „ Ugyan ezen fallu melet Rába vizén kívül vagion egy hallás es Rákos Patak. "Limbach 1634 után: „Ezen falu mellett Lapinez Vize folly: Tannyiakis vannak, kikben mind apró s öregh Hall elegendő vagyon. Rakis vagyon. Tisztartó Uram azokhozis Halaszokat szerezzen, a kik minden Pénteken eö Naga szama­ra elegendő Halat rd Rákot hozanak. Azon kívül böiti Napokonis. " A halgazdálkodást bizonyító halastavakat 1630 után kezdték ásatni. Ezt kö­vetően számuk ugrásszerűen növekedik, 1634-ben Jezerón, azaz Kisvas­kúton (ma: Eisenhüttl, A) Malomgödörben (ma: Mühlgraben, A), 1639­ben Szenteleken, 1640-ben Incéden építették ki az új halastavakat. 1641­ben Battyánfalva (ma: Raki_anj, Slo) került sorra. 1642-ben Pónicon (ma: Punitz, A) az u.n. régi halastavat (verödeter) újították fel. Pinkacsatáron (ma: talán Felsőcsatár, HU), Tobajon említenek még halastavat. 1644-ben a már említett Kismedves, Szinczenhof és 1645-ben a zamlacsai majorban építettek ki egyet. Ugyanekkor említenek meg egy „puszta" tavat, azaz egy korábbit, melyet hagytak tönkremenni. 1659-ben Alsócsatáron találunk új tavat. A halastóépítés az adatok szerint 1656 körül fejeződött be, ekkor még Újváron a majornál, Dobrán kettőt, a gerebeni majornál is dolgozott a tóásó. 1581-ben találkozunk a Batthyány-birtokon első ízben a haltartó kifejezés­sel „Haltarthomban ys bochattanak chwkat 11". Ez még nem a halgazdálko­dással volt kapcsolatban, csak arra szolgált, hogy a konyha később is kaphas­son friss halat. 1641-ben azonban Pónicon már három haltartó van, Szalonakon egy. Meglepő, hogy a németújvári major melletti haltartó és egy másik Radafalván üresen voltak. Dobrán 1656-ban már szintén kettő volt. Ezek a haltartók a kifogott halak eltartására, ideiglenes életben tartására szol­gáltak, melyekből élőhalat árusítottak, illetve vittek a gráci halpiacra. 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom