Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

ŰAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN tül a nagyobb halakat fogva tartják".

94 Régi idők óta lehetett minden 'Hofund Fertfiscernek' 32 Kreider-je, amivel a kisebb halakat, Pfrillen, Grundein, Koppen és Lauben-t foghatta.

95 Ugyancsak a Traun vagy talán az Enns mellől származik az 1585-ben kiadott rendelkezés: „A Fertfischernek és a Stechwaider-nek megengedik, hogy az eddigi 32 'Gereitter' helyett negyvenet használhassanak, mert egész Waid már alig van, ezeket már nagyrészt fél, harmad, negyed Waidra osztották fel. így egy halászra nem esik több mint nyolc Gereitter, ( az összszám egy egész Waidra vonatkozott), a gyors árvizek ezeket tönkreteszik, és nincs hasznuk belőlük."

96 Az alsó-ausztriai Gemeinlebarn halászairól írták 1598-ban: „A Pansée halászai kivághatnak egy n

zain = kerítést és verhetnek egy 'Kreiter'-t, de csak úgy, hogy egyik lábuk a csónakban van, a másik a parton és innen ameddig egy kést tudnak dobni. (Gyakori előírás arra vonatkozólag, mi tartozik a víz széléhez.) Ezért a szomszédos halászoknak egy halevéssel tartoznak, ha ezt nem teljesítik büntetésük egy Wandl 6 és 5 pfund pfening." Az eferdingi halászcéh, ill. a Handwerkerordnungban 1668-ból a kilencedik pont. „Mindenegyes kishalásznak lehet egy ' Taublstatt'-)^ ( Daubelhelye), de csak húsvét után, pünkösd előtt pedig senki sem verhet egy 'Grien Kreiter'-t azaz zöld vej szét." Regine Jungwirth szerint: Itt egy Wehr-szerü szerkezetről van szó, amelyik azonban gyöngébb. A folyó medrébe beszúrt nem kiszáradt ágak, fűzfavesszők gyökeret eresztettek, amelyeket befontak, és az év folyamán kizöldeltek. Ez fokozta a fogás eredményességét. Az 1668. évi leírás folytatásaként közli: „Egy halász se verjen két Khreitert úgy egymás mellé, hogy másokat az zavarjon, avagy ahol egy másik halásztársa egyet verni akar. Minden a mi céhünkhöz tartozó testvér (Brüder), amikor kreiter-t akar verni, a fát a herceg legközelebbi helyéről (erdejéből) hozhatja, de csak addig a távolságig, ameddig a csónak orrából fejszéjét bedobni tudja."

97 A Fertő-tó keleti partján több olyan település volt, melyek lakói elsősorban a halfogásból éltek. Ezek a falvak a 16. században a Nádasdy birtokhoz tartoztak. Legfontosabbak voltak: Pomogy (ma: Pamhagen, A), Illmic (ma: Illmitz, A) és Mosonbánfalva (ma: Apetlon, A). Az 1652-ben lefolytatott evangélikus egyházi látogatás és az 1659-ben elvégzett katolikus canonica visitatio számunkra fontos adatokat tartalmaz. Az evangélikus Eklesia Visitatioja szerint Pomogy és Válla (ma: Wallern, A) egy lelkészt alkalmazott. Ennek jövedelméhez tartozott, hogy ő a halászoktól - ha azok tizenötnél több halat fogtak -, egy halat kapott. Ezt a bíró volt köteles behajtani. Az evangélikus lelkész Illmicben mindenegyes kocsirakomány halból egy halat kapott. Ezt a halat „Ost-Fisch"-nek nevezték. Mosonbánfalván is kocsirakományként kapott egy halat. A római katolikus plébános Apetlonban minden szerdán mindenegyes halásztól egy halat ka154