Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. volt, megtaláljuk ezt a legmagasabb rangú személyiségeknél, a nemeseknél, a tisztviselőknél és az egyházi személyek sem vetették azt meg. Számukra a horgászás megengedett volt akkor, ha ők ezt előzetesen a felsőségeknél bejelentették, „hogy (a halőr) tudja, kicsodák ők és kártétel nélkül horgásznak". Legkedveltebb Lustfischen-eszköz volt a „Federschnur\ a tollaszsinór, avagy a „FedereisV, a tollasvas. A horogra mesterséges (leginkább tollból készült) csalit raktak. A Kuenburg-Archivban, Tamswegwn talált a szerző (Freudlsperger) egy kéziratot, amely a mesterséges csali készítését és használatát részletesen ismerteti, s amely „Das Salzburger Fischbüchl vom Jahre 1712" címmel került a szakirodalomba. A tavakon a horgászatot nem nagyon tűrték, és ez néhány helyen tiltott is volt. Általában nem volt kedvelt, és a főváros (Salzburg) környékén csak igen tekintélyes személyeknek engedélyezték. Ha egy tisztviselőnek a jövedelméhez a szabad horgászás is hozzátartozott, azt ezek ugyancsak kihasználták. Ritkán előfordult, hogy a halászmesteri hivatal ezt úgy tiltotta, hogy egy halászt megbízott, hogy a tisztviselő részére horgásszon. 1654 novemberében a salzburgi érsek rendezett a Hinterseen egy „Lustfischent", mert itt ebben az évszakban ismertek voltak a „Saiblinglöcher" és a pisztrángfogás lehetőségei.

60 Már a 15. században felmerültek olyan problémák, amelyeket csak külön rendeletekkel lehetett megoldani. így pl. már ekkor megszabták, hogy „csak aki a sajátján, a saját füstjén (kémény) ül, halászhat horoggal. 1537ben a „Hoffischer" (direkt az uraság konyhájára halászó) előadja, hogy régi idők óta szokás volt, hogy a polgárok és azok fiai (Welsben) hetenként egyszer vagy kétszer nem felcsalizott „Federschnur"-ra\ szórakoztak, amit még eddig nem tiltottak meg. Most azonban már sokan mások is - különösen a mesterlegények - naponta akarnak halászni, és emiatt fegyverrel vonulnak ki, hogy más tiltott horoggal is halásszanak, így Zuckangel, Nachtangel, geköderte Federschnur. Semmit sem kímélnek és a városbeli egyszerű emberek szorgalmasan az oldalukon állnak. A Hoffischer arra kéri az illetékeseket, hogy a közember számára ez tiltassék meg, a polgárok és gyerekeik kivételével senki se halászhasson így. Az 1545-ben hozott rendeletben előírják: „A „Grudzeug"-ok, a különböző horogfajták tiltassanak meg, mert ezek miatt a vizek majdnem kihalnak, a Federschnurt is tiltsák meg, egyedül csak az úr maga, szórakozásképpen, vagy pedig annak szolgája - a konyha szükségére - horgászhasson.

61 Majdnem minden egyes szabályzat foglalkozott a horgászás kérdésével. Ez a halfogási mód több szempontból volt lényeges. Az első, amint láttuk, szórakozás jellegű horgászás: ami a későbbiekben is el-elfajult, és átment orvhalászatba. A rendeletek ezt tiltották. A szórakozás és a lopás közötti határt nehéz volt megtalálni. Mindkét halfogás ugyanolyan horoggal történt. 149