Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 3. a Traisen folyó mellékén 1763-ban kihirdették, hogy aki a malomárokban fogott halat pénzért elad, az a jövőben semmiféle formában sem halászhat, egy fl „ Wandet'-ra ítélik, vagy pedig az arcára rásütik a bélyeget.

32 A „Reformierte Fischordung" 1685-ben előírta, hogy a malomárokból a vizet csak akkor vezethetik le, ha a malmot javítják, avagy a malomkereket újítják meg. Ilyen esetben a víz tulajdonosát értesíteni kell, az ivást össze kell szedni, és más helyen ismét a patakba ereszteni. A halászatra jogosult egyén évente négyszer leengedhette a vizet.

33 Schwarzembachon 1738-ban nagy pereskedés után megengedték, hogy a patakot a „Hochschmied' (hámor) részére levezessék.

34 Az 1767-ben hozott Generalmandat előírta a halászattal kapcsolatos rendeletek szigorú betartását. Ebben megtiltották, hogy a molnárok és a „Weisgerber"-ek malmukból, műhelyükből halásszanak, és kötelesek a víz leeresztését időben közölni.

35 Az eddigiekben a patakból kivezetett és lejjebb ismét visszaeresztett patakmalmokkal kapcsolatos dugászási tilalmakról, előírásokról tettünk említést. Ezt a paraszti dugászástól elválasztva foglaltuk össze, így kiviláglik, hogy „gazdasági" okokból kifolyólag a tilalom áthágható. Ilyen üzemekkel kapcsolatos esetekben ugyanis a víz tulajdonosa olyan anyagi térítéshez jutott, ami a halkárt messze felülmúlta. Más volt a helyzet az orvhalászokkal kapcsolatosan. A „Kaiserliches Fischmeisteramt für Oberösterreich" 1514-ben tudtul adta, hogy malomárokban mindenféle halászeszköz, háló, horog használata tilos, ilyesmiért nemcsak a tettest, hanem a malom, a hámor tulajdonosát is büntetik, és az eszközt elkobozzák. Ugyanekkor megengedték az évenkénti két vízleeresztést, kivételt csak a „Gotte gewaltiger Zufall" = (ítéletidő) képezhet. Ilyen esetben figyelemmel kell lenni arra, hogy a meder ne száradjon ki, hanem mindig egy vízér maradjon az ivadéknak. Malomjavításnál értesíteni kell az illetékes halászt. Más esetben a holtág és a mellékvíz nem vezethető le Jakab napja (július 25.) előtt, és csak úgy engedélyezik, ha a lehalászás után azonnal visszaeresztik a vizet. „Parasztok és cselédjeik semmiféle halászó eszközt sem tarthatnak".

36 1537-ben nemcsak a víz leeresztését, hanem azt is tiltották, hogy ilyen dugánál „Laden"-t , azaz lészát állítsanak.

42 1499-ben komolyan léptek fel az orvhalászat ellen, illetve igyekeztek a halállományt biztosítani. Szigorúan tiltották a víz leeresztését, és azt is, hogy a holtágba lészát állítsanak be. A vízmelléki halas gödröket, mocsaras részeket nem volt szabad meghalászni, a sekély vizet nem volt szabad vejszével elrekeszteni.

37 1656-ban előírták, hogy az olyan patakokat, amelyek „ Waiden"be (folyóbeli halászvíz) ömlenek, nem szabad leereszteni és az elkövetőket fel kell jelenteni.

38 Egy 1782-ből származó feljelentésből tudtuk meg, hogyan, ill. mivel dugásztak. A fischerwangi halőr (Thalgau) feljelentést tett, hogy „három pa143