Gaál Károly: Kultúra a régióban. Válogatott néprajzi tanulmányok (Fontes Castriferriensis 3. Szombathely, 2006)
GAÁL KÁROLY: KULTÚRA A RÉGIÓBAN de ilyenkor csak kézzel, minden eszköz nélkül halászhatnak. 15 1589-ből olvassuk a szintén alsó-ausztriai Leebarn lakóiról, hogy éjjel a patakban kézzel fogják ki a halat. 16 Halmérgezés A kézzel való halfogás egyik változata az, amikor a halat megbénítják, esetleg meg is ölik és begyűjtik. Hiábavaló feladat lenne annak meghatározása, hogy az effajta halfogás (gyakran vadfogás is) milyen korszakokra, avagy földrészekre vezethető vissza. A földkerekség minden táján megtaláljuk, és minden bizonnyal már a kőkorszakban is virágzott. Közép-Európában írásbeli említése a középkor végén tűnik fel (eddigi ismereteink szerint), mivel a halászatra vonatkozó törvényhozás ebben az időben lett aktív. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy szakmánk gyakorlói tudományágunkat nem tekintették történettudománynak, és az oklevélkutatást ugyancsak elhanyagolták. A legtöbb ismert adat levéltári kutatással foglalkozó történészektől származik. Ami a méreggel történő halfogást illeti, első eddig ismert közép-európai adatom Miksa császár Tirolra vonatkozó halászattal kapcsolatos rendeletéből származik. Ebben nemcsak a halászó eszközöket írták le, hanem az írott törvény ellen vétőkre kiszabott büntetést is közölték. Ez időtől kezdve rendszeresen, (minden más tiltott halfogási móddal összehasonlítva leggyakrabban) a „Kugel"-lel végrehajtott mérgezést említik. A tiroli szöveg: „Miután néhány előre elkészített 'kugln és néhány darab a vizet megmérgezi és azután a halat kézzel fogják ki, ez a jövőben megtiltatik". 17 A salzkammerguti halászó vizek komoly jövedelmet jelentettek, és így a törvényhozás is részletesebben és gyakrabban adott ki rendeleteket, tilalmakat. 1575-ben említik, hogy a salzkammerguti „szabad vizeken", azaz amelyeken a halászást még nem tiltották meg, különösen tiltott a Kugel-lel, a golyóval végrehajtott halfogás. Erre a legmagasabb büntetést mérték ki, ami az elfogott tettes szemének a kiszúrását jelentette. 18 1762-ben egy effajta halfogás közben csíptek el egy férfit, meg is büntették, de ezt az „ősi" módszert nem sikerült megfékezni. Tirolból származó adat arról tesz említést, hogy „egy tiszta vizű tóban halak vannak, de az alattvalók a „Haar"-t, azaz a lent, ebben áztatják. 1585-ben Oberösterreichből említik meg a kenderáztatás tiltását. Ilyen esetben nem beszélhetünk szándékos vízmérgezésről. A kender és a len a legfontosabb, és általánosan termesztett növények voltak, és ezek feldolgozásához az áztatás elengedheteden fontosságú volt. A halpusztulás mellékhatás volt, és a víz színén úszó halat „megmentették". Ebben az időben ilyen hallopással kapcsolatos büntetésről egyetlen adatot sem találtam. 140
