Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Prickler, Leonhard: A magyar menekültek számára nyújtott állami és magán segélyakciók Ausztriában
BURGENLAND ÉS 1956 gálás, gyereksírás, de éppúgy civakodás is rányomta bélyegét a hangulatra." 15.00 óra körül a kismartoni (Eisenstadt) államáson összegyűlt emberek száma már 700-ra volt tehető. A résztvevő szervezők (rendőrség, csendőrség, területi kapitányság, tűzoltóság, Vöröskereszt) immár szoros telefonos kapcsolat segítségével koordinálták a mentési akciót. A legfontosabb feladat az élelem beszerzése volt, amely mint említettük vasárnap lévén elég nehéz volt. Ennek ellenére sikerült két mentőautó és számos magánteherautó bevetésével az eisenstadti járás egész területéről megfelelő mennyiségű élelmet összegyűjteni, amelynek szétosztását a kismartoni (Eisenstadt) állomáson 16.00-kor el is kezdhették. Az említett forrás kiemelten méltatja az események leírásakor a vasúti resti bérlőinek az élelemosztásban kifejtett nagy áldozatkészségét. A menekülők átmeneti szállásra történő elszállításához egy különvonatot ígértek 17.00 órára, valójában a vonat csak 18.00-kor indult el; az így elszállított személyek száma a folyamatos menekültáradatnak köszönhetően kb. 1000 főt tett ki 7 . A forrás úticélként a bécsi fegyvertár hajdani kaszárnyáit említi, a vonat valójában Traiskirchenbe vitte az embereket, ahol számukra a Vörös Hadsereg által egy évvel korábban kiürített hajdani k.u.k. tüzérségi kadétiskolát rendezték be gyorsan szálláshelyül. Itt az első éjjel még le kellett mondani a szobaablak vagy matrac komfortjáról, csupán szalmazsákon lehetett ágyazni. Mindezek ellenére a kortársak beszámolóiból hála és köszönet cseng ki, amiért a nehézségek ellenére ily szervezetten és emberhez méltóan fogadták őket Ausztriában 8 . Állami és nemzetközi összefogás, valamint intézkedések Amint már említettük, az osztrák hatóságok oly mértékben meglepődtek az 1956. november 4-i menekültáradat nagyságán, hogy minden addigi előkészület e napra érvényét vesztette, s a tervszerűség helyett az improvizáció lépett életbe. Másrészt sürgősen új hálózatot kellett létrehozni, hogy a nem várt nagyságú menekültproblémán úrrá lehessen lenni, hiszen ettől kezdve Menekültek a kismartoni (eisenstadti) vasútállomáson (LPK Burgenland) még heteken keresztül áramlottak az emberek, ami immár országos méretű koordinációt kívánt a helyi irányítók mint a Vöröskereszt, a csendőrség, a közigazgatási hivatalok és a magán segítők munkáját kiegészítendő. 1958 márciusáig, majdnem másfél évvel a harcok kezdete után, összesen 180 264 magyar állampolgár kért menedékjogot Ausztriában 9 , közülük a legtöbben, azaz kereken 123 000 fő Nezsider (Neusiedl/See) járásban lépett az osztrák állam területére 10 . Mindehhez hozzávehetjük még azt a 18 000 menekültet, akik az akkori Jugoszláv Népköztársaságban próbáltak szerencsét, az ottani korlátozott számú szálláslehetőség miatt ugyanis közülük 5000 fő egy ideig osztrák menkülttáborban volt elszállásolva 11 . Még 1956. november 5-re virradó éjszaka megalakult a belügyminisztériumban Dr. Willibald Liehr miniszteri tanácsos vezetése alatt a 91
