Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Horváth Sándor: „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” Mentalitás – és társadalomtörténeti adalékok a népi demokráciából

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG Húsvéti üdvözlőlap (Molnár Károly gyűjteményéből) munkásmozgalomban, vagy 1945 előtt szervezett munkás volt, továbbá b) munkás, tsz-tag, dolgozó paraszt, néphez hű értelmiségi, ha a felszabadulás utáni években a szocializmushoz és a népi demok­ratikus államhoz hű magatartást tanúsított és az 1956. évi október 23-át követő ellenforradalmi cselekmények során a szocializmushoz hű ma­radt." Volt hivatásos és önkéntes, azaz „társadal­mi" állomány. Fegyverviselési engedély volt, s az első években maguknál is tarthatták „önvédelmi fegyverüket", de ezt a sok visszaélés miatt később megváltoztatták és központi raktárban őrizték a munkásőrök fegyvereit. Azonban „továbbra is la­káson tartották a szentgotthárdi, a kőszegi teljes állomány, a szombathelyi város egy százada, a szombathelyi járás, valamint a körmendi járási egységek meghatározott alegységeinek munkás­őrei szolgálati pisztolyukat." 18 1957 októberében Vas megyében 1031 társadalmi munkásőr volt. 19 1958. május 2-án Vas megyében 1117 pisztoly, 740 géppisztoly, 379 karabély, 28 távcsöves puska, 10 géppuska (Gorjunov) volt a munkásőröknél. 20 A társdalom militarizálásának másik formája a határőrök munkáját segítő, jószántukból vagy muszájból lett „önkéntesek" szervezése volt. Az 1950-es években „hálózati személyekkel" dolgo­zott a határőrség, akikből „hazafias csoporto­kat" szerveztek. 1976 elején a hatóságok úgyne­vezett „önkéntes határőr" csoportokat hoztak létre. 21 1965-ben Vas megye 125 településén volt együttműködő csoport. 22 A militarizálás kiter­jedt a gyermekekre is: a határmenti általános is­kolákban határőr úttörő rajokat szerveztek. Lélektanilag kettős szerepe volt ennek. Az ilyen típusú szerveződéseket ellenőrzés alatt tarthatta a hatalom, s egyidejűleg az emberek szabadidejé­ből vett el saját céljainak megfelelően. A militari­zálással pedig az érintettekben egyfajta hatalom­tudatot gerjeszthetett, amellyel feledtetni pró­bálta vagy tudta az alávetettséget, a zsarnokság meglétét. E rövid tanulmány címe a kiváló költő, Illyés Gyula nevezetes versének, az Egy mondat a zsarnokságról címűnek első két sora, amely 1950­ben jelent meg az Irodalmi Újságban. A vers gyö­nyörű képekkel mondja el, hogy a zsarnokságban minden átitatódik a zsarnoksággal, az minden­ben benne van. A rendszer lazításai A rendszer, a zsarnokság gyeplőin az emberek pél­dául a közéleti, politikai viccekkel igyekeztek lazí­tani. A viccek egy része nemzetközi vándormotí­vumra épül, de az egyes országok, nemzetek a ma­guk sajátos vonásaival ruházzák fel vicceiket. A ré­gi vicceket az új helyzetre gyakran aktualizálják. A politikai viccek bölcsői elsősorban a nagyváro­sok. „A lengyel, cseh, osztrák, magyar vicc nagyon hasonlít egymásra (mindegyikük közös élesztője az öngúnyáról leghíresebb zsidó vicc) (...) A ma­gyar viccek minősége Európa-szerte méltán közis­mert. A különböző lehetőségek végsőkig kihasz­nálása jellemzi, és talán az a tény is, hogy nálunk aránylag sok alapviccet toldanak meg még egy emelettel, egy utolsó, több szintes csattanóval" ­írja Voigt Vilmos. 23 A viccek állandóan megkérdő­jelezik a fennálló viszonyokat. „A vicckedvelő em­63

Next

/
Oldalképek
Tartalom