Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon

kelődtek. A percenként változó helyzetet mutatta, hogy a jelzett napon, október 24-én, a Vasmegye с lapnak három, a Győr és Zala megyei „testvérének" két-két kiadása is napvilágot látott, ez példátlan volt a lapok történetében.

21 Az állami és a pártvezetés az utasításoknak megfelelően folyamatosan „szondázta" a városi és falusi lakosság hangulatát. A községekből beérkező jelentésekből érzékelhető a helyzet egyszerű, de lakonikus értékelése: „A kommunisták ideje lejárt".

22 A rend fenntartása mellett a helyi hatalom másik problémájának a felvásárlási pánik megelőzése tűnt. A Nagy Imre-kormány tagjai a hangulat lecsillapítására bevontak minden számba jöhető tekintélyt, a helyi vezetők is erre törekedtek. A hadsereg a központi parancsoknak engedelmeskedve nem egy esetben drámai lépésre szánta el magát, pl. október 24-én Zalaegerszegen a 33. lövészezred katonái lezárták a városba vezető fontosabb utakat.

23 Csütörtökre alapjaiban változott meg a helyzet. Érzékelvén a fővárosi események bizonytalan kimenetelét és a kommunista hatalom gyengülését, a vidéki lakosság is cselekvésre szánta el magát. Ezzel döntő fordulatot idézett elő az események alakulásában. Lényegében felgyorsította a kívánatos politikai fordulatot, és megakadályozta a fegyveres erőkre és ígérgetésre épített változatlanságot. A nép elégedetlensége olyan elementáris erővel tört a felszínre, hogy azt a még működő, bevethető erőszakszervekkel sem lehetett elfojtani. A régió eseményeinek középpontjába a vizek városa, Győr került, amely kedvező földrajzi fekvése következtében kitüntetett szerepet kapott a további eseményekben. A határ szabaddá válása után ide érkeztek az első nyugati segélyszállítmányok és külföldi tudósítók, de a város ennél többre, másra is vágyott: egy új politikai központ szerepére. 30 A ledöntött szovjet hősi emlékmű, Csonkás Sándor felvétele (Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg) A forradalom eszkalációja A csütörtöktől vasárnapig tartó négy nap meghatározó szerepű lett '56 történetében. Budapesten a parlament előtti sortűz hiteltelenné tette a regnáló hatalmat, a főváros népe határozottan a fegyveres felkelők oldalára állt. A kommunista párt felső grádicsán végrehajtott személycserék, a legexponáltabb rákosista vezetők (Gerő Ernő) eltávolítása sem növelte a vezetés iránti bizalmat. S ami a legfontosabb, az ország lakossága is bekapcsolódott az események alakításába.

24 A vidéki városlakók tüntetéseikkel eltávolították, lemondásra késztették a gyűlölt pártvezetőket, a falvakra is kiterjedő megmozdulások során a tanácsi vezetőknek kellett távozniuk. Mivel a statáriumot még október 24-én a hajnali órákban kihirdették, a helyi politikai elit a központi hatalom elvárásainak megfelelően nem egy esetben a fegyveres erőket is mozgósítva ellenállt a tömegakaratnak. Azokon a településeken, ahol fegyverhasználatra is sort került, ott roppant nehéz feladatnak tűnt a népharag lecsillapítása. A településeken nagyjából hasonló „forgatókönyv" alapján zajlottak le az események, a tüntetések során elpusztították a gyűlölt rezsimet kifejező szimbólumokat. A vörös csillagokat leverték még a szovjet (Nagykanizsa, Lovászi, Bázakerettye) és a tanácsköztársasági emlékművekről is (Sopronban a Kellner, Zalaegerszegen a Hamburger szobornál).

25 Az ismert kommunista vezetők műveit elégették. A tömeg a pártszékházakhoz, faluhelyen a tanácsházához vonult, ahol az alkalmi szónokok sorolták a nemzeti sérelmeket és megfogalmazták a legfőbb követeléseket. A nemzeti függetlenség követelésekor az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc politikai és kulturális „örökségének" mobilizálá-