Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
I. rész A nyugat-magyarországi térség - Katona Attila: Forradalom é szabadságharc a Nyugat-Dunántúlon
A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG A tüntetők kiszórják az ÁVH iratait a BM megyei főosztályának épületéből Győrben (Győr Megyei Jogú Város Levéltára) sara építettek. (Petőfi Sándor Nemzeti dalának refrénjét gyakran skandálták a tömegek.) A nagyobb városokban a börtönökből kiengedték a foglyokat (Zalaegerszeg, Szombathely, Győr) 26 , az államvédelmi hatóságok épületeit elfoglalták, iratanyagaikat megsemmisítették. Ahol fegyveres erők állomásoztak, ott komoly esély kínálkozott a véres atrocitások kialakulására. Ezek elkerülése nem egy esetben az alkalmi tömegirányítók ügyességétől és az ott állomásozó egységparancsnokok belátásától függött. Ahol azonban a helyi pártvezetők ösztönzésére fegyverhasználatra is sor került, ott halottak tucatjai maradtak az utcákon (Mosonmagyaróvár, Zalaegerszeg, Győr). 27 A térségben állomásozó szovjet egységek kezdetben csak demonstratívan léptek fel, páncélosaikkal közterületekre vonultak, aztán csak arra törekedtek, hogy ne alakuljon ki konfliktus a tüntetők és a hadsereg között. 28 Gyors intézkedéssel a városokban élő civiljeiket is a laktanyába költöztették (Győr, Szombathely). Ezzel párhuzamosan megkezdődött az új hatalmi szervek megalakulása is, az ideiglenes testületek nevükben különböztek, de funkciójukban hasonlóak voltak. A forradalmi és nemzeti tanácsok munkájában ekkor még a régi rezsim reformra hajló emberei épp úgy helyet kaptak, mint a forradalmakat vezérlő személyek. A nagyobb üzemekben megkezdődött a munkástanácsok választása. Az új szerveknek elsőrendű feladata a közbiztonság megteremtése lett, ezt az átállt honvédségi, határőr és rendőr egységek, és a sebtében alakított nemzetőrségek együttesen oldották meg. A követelések fókuszába a szovjet csapatok távozása, valamint a kormány átalakítása, egyben a fegyveres harcok azonnali befejezése került. Újabb programok megfogalmazásában nem jeleskedtek, a nyugati régió szereplői úgy vélték, hogy a műegyetemisták követelései fedik a nemzet akaratát, és inkább azok teljesítésére és a soron lévő feladatokra koncentráltak. Győrben és a zalai megyeszékhelyen csütörtökön kezdődtek a megmozdulások, Szombathelyen csak pénteken. A falvakban és a kisvárosokban inkább szombaton. A tüntetések és sztrájkok következtében az élet teljesen megbénult, az üzemek nem dolgoztak, az iskolákban szünetelt a tanítás, a közlekedés akadozott az egész országban. A Rába-parti nagyvárosban csütörtökön a tüntető tömeg egy része a pártbizottsághoz vonult, kisebb csoportja a börtönhöz a foglyok kiszabadítására. Az itt eldördült lövéseknek három halottja és több sebesültje is lett. Nem volt nehéz prognosztizálni a másnapi folytatást sem. Újabb tüntetés a Frigyes laktanyánál, ahol a katonaság bejelentette csatlakozását a néphez, így a további véres atrocitások elmaradtak. Lefegyverezték a rendőröket és az államvédelmiseket, de ennek ellenére az esti órákban sem szűntek meg a városban a lövöldözések. 29 A Városházán Szigethy Attila vezetésével megalakult az Ideiglenes Győri Nemzeti Tanács, a kialakult helyzetet október 26-i beszédében így jellemezte: „Rendet akarunk teremteni, a nép rendjét... amelyben a múltnak semmi önkénye nem kaphat helyet. 31
