Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

I. rész A nyugat-magyarországi térség - Tóth Kálmán: Az ötvenes évek

A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TÉRSÉG TÓTH KÁLMÁN AZ ÖTVENES ÉVEK Magyarország szovjetizálása M

agyarország sorsát a második világháborút követő közel fél évszázadban döntően a szovjet birodalmi politika határozta meg. Mivel a háború végére a korábbi hatalmi elit eltűnt a közéletből, az ország újjáépítése a társadalom addig zömmel ellenzéki szerepbe kényszerült csoportjaira hárult. A háborút követő rövid, korlátozottan demokratikus időszakra az 1947. év második felétől, a hidegháborús korszak kezdetétől, gyors és kíméletlen szovjetizálás, a nácikéhoz hasonlóan kegyetlen diktatúra következett, amelynek meghatározó - ezzel együtt a magyar történelem talán legsötétebb - figurája, a Sztálinhoz feltétel nélküli hűséggel ragaszkodó Rákosi Mátyás volt. A Horthy-rendszerben üldözött, a megszálló szovjet hatom által támogatott Magyar Kommunista Párt a kezdetektől fogva a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja szolgai másolása alapján kívánta megvalósítani a sztálini szocializmust, kiépíteni a Szovjetunió keleteurópai mintaállamát.

1 Egypártrendszer 1947 őszétől kezdve Kelet-Közép-Európa pár hónap leforgása alatt homogén szovjet blokká változott. A kommunista pártok Moszkva utasításának megfelelően, a parlamentarizmus és a pluralizmus még létező minden megnyilvánulását felszámolva rövidesen szovjet típusú proletárdiktatúrákat teremtettek. Magyarországon 1947 augusztusában a kommunista párt - és kisebb részben a Szociáldemokrata Párt - választási csalásairól elhíresült ún. „kékcédulás" országgyűlési választásokon

2 még tíz párt vett részt. A hatalomátvétel fokozatos taktikáját („szalámi-taktika") folytató MKP (Magyar Kommunista Párt) másfél év leforgása alatt ellenzékét és szövetségeseit is eltávolította az ország politikai porondjáról. A szovjet tanácsadókra támaszkodó kommunisták nem válogattak az eszközökben. A politikai pártok vezetői, meghatározó személyiségei közül azokat, akik nem tudtak idejekorán külföldre menekülni, hamis vádak alapján bebörtönözték, internálták vagy megfélemlítéssel hallgatásra kényszerítették. Végül a két munkáspárt (MKP, Szociáldemokrata Párt) erőszakolt összeolvasztásával létrehozták a Magyar Dolgozók Pártját (MDP). Anélkül, hogy törvény, vagy rendelet született volna erről, 1949 őszére Magyarországon lényegében megvalósult a kommunista hatalomgyakorlás szovjet típusa, az egypártrendszer. A parlament 1948-tól kezdődően ellenzéki véleményektől mentes látszatintézménnyé silányult. Ugyanakkor az MDP vezetését - és ezzel együtt a tényleges hatalmat - egy szűk csoport ragadta magához. A Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály alkotta „trojka" könyörtelenül félreállított mindenkit, aki valamilyen formában akadályt jelentett a hatalom kisajátításában.

3 Harc a „klerikális reakció" ellen Miközben a kommunizmus valamennyi szocialista országban hirdette a szólás, a sajtó, a vélemény, a gyülekezés szabadságát, a valóságban minden eszközzel korlátozta ezeket az alapvető emberi jogokat. A marxista, ateista társadalomátformáló törekvésekkel szemben különösen a katolikus egyház jelentett akadályt. A keresztény szellemű egyesületek 1946-ban történt betiltásából, az egyházi személyek ellen lefolytatott koncepciós perekből, az iskolai hitoktatás eltörlése körül kibontakozott ellenállásból, illetve Rákosi Mátyás 1948 januárjában tett kijelentéséből - „...az év végéig végezni kell az egyházi reakcióval"* - látható, hogy a konfrontáció Magyarországon sem merült ki az eltérő világnézetek párbeszédében. 17