Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)

III. rész Burgenland és 1956 - Perschy, Jakob: Menekültsorsok

BURGENLAND ÉS 1956 így aztán november 1-jén visszamentek Győrbe, a (szép csillárú) saját lakásukba, ahol meg kellett élniük a foradalom leverését és a remények szertefoszlását. S bár Rákosinak vége lett, de itt voltak az oroszok. S naponta nőtt a letartóztatottak száma. Hat héttel később a kis György a Bezenye és Németjárfalu (Deutsch-Jahrndorf) között húzódó zsíros földön gázol, kicsit délre az osztrák-magyar és - akkor még - csehszlovák hármashatártól. Hideg van, de a talaj még nem fagyott meg és a hat éves fiú cipője egyre sárosabb, lábai egyre nehezebbek. Édesapjával és édesanyjával megy kézen fogva középen, a kis lánytestvért az apa viszi hátán kendőbe bugyolálva. A kis György tudja, most menekülnek s ez veszélyes dolog. Koromsötét van, de néha kapnak némi fényt, ha felrobban a távolban egy világító lőszer. Ettől persze még jobban fél. Édesapja észreveszi, s azt tanácsolja neki, imádkozzon hangosan. A „Miatyánkot" - természetesen magyarul. Két idegen férfi tart még velük óriási csomagokkal, amelyek azonban nem tűnnek nehéznek. Éjszaka van - az év leghosszabb éjszakája. Hisz december huszonegyedikét írjuk, a tél kezdete ez, és Sztálin születésnapja. A idősb Demeter György szándékosan választotta ezt az időpontot. Igaz, Sztálin már három éve halott, de születésnapját még mindig ünneplik, különösen a néphadsereg kötelékében. Ezért abban reménykednek, hogy a zöldhatár ellenőrzése nem lesz ma olyan szigorú. Időközben ugyanis Ausztria felé a határt ismét lezárták, s szigorúbban ellenőrzik mint valaha. Valószínűleg azonban ma nem, a Sztálin-születésnap miatt. A világító rakéták is minden bizonnyal ezt az alkalmat jelzik, s nem menekülők után kutatnak. De semmi biztosat nem tudnak. A kis Veronika hangosan sír édesapja hátán s lehetetlen megnyugtatni. Mindez csak fokozza félelmüket és idegesebbek lesznek. Demeter apuka cipész apósa kifejezetten a menekülésre nagyon erős cipőt készített, ami valóban nagyon keménynek bizonyul és új cipő lévén még nincs betörve, minden lépésnél nagy fájdalmat okoz. Az édesanya és a kis György is erejük végén járnak. Szerencsére az idegen férfiak apró fényekre lesznek figyelmesek, s úgy tűnik, nem olyan messze. Ezek már Karlhof fényei Németjárfalu (DeutschJahrndorf) közelében. Ez a Demeter család úti célja. A két férfi más irányban folytatja útját, nagy csomagéval együtt. Ők nem menekülők, hanem csempészek. Batyujukban finom magyar dunna, biztos valamelyik bécsi ágykészítőüzembe igyekeznek. Őket nem érdekli Rákosi, Nagy vagy Kádár, de ismerik a zöld határon át vezető legjobb utakat. S hogy miért is került sor a Demeter család e második, sokkal veszélyesebb menekülésére? Demeter György nem tartozott a forradalom hősei és agitátorai közé, csupán tagja az üzemi tanácsnak. A népfelkelés leverését követően a Kádár-rendszer konszolidálódása országos letartóztatások közepette zajlott. Az üzemi tanács tagjait is érintette ez, anélkül, hogy a konkrét személy tetteit és a forradalom alatt betöltött szerepét figyelembe vették volna. Most a fiatal feleség és anya szorgalmazta az újabb menekülést. Féltette férjét, jogosan. Senki nem tudta pontosan, mi történik a letartóztatottakkal: szabadon engedik őket vagy továbbviszik az egyik kelet-magyarországi internáló táborba vagy netán bírósági eljárással további börtönre ítélik őket? Baljós hírek keringtek a megfélemlített emberek fejében rögtön ítéletek utáni kivégzésekről, menekülés közbeni agyonlövésről és szibériai deportálásról is. Utólag kiderült, a felsoroltak mindegyike sorsokat pecsételt meg. Miután létük forgott kockán, megérett a döntés a második menekülésre. Egy ismerősük vette fel a kapcsolatot a bezenyei dunna-csempészekkel, akik vállalták a család átmentését Ausztriába. A fent említettek miatt december 21-ére esett a választás. 135