Horváth Sándor: Álomból rémálomba. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc (Szombathely, 2006)
III. rész Burgenland és 1956 - Perschy, Jakob: Menekültsorsok
S hogy kértek-e ezért pénzt? Demeter úr nem tudná megmondani, hiszen már az első kapcsolatfelvételkor egy nagy köteg papírpézt nyomott a csempészek markába. S ahogy korábban leírtuk, a téli földeken menetelve hagyták el Magyarországot s léptek osztrák földre. Karlhofba érkezvén kiderült, nem ők voltak az egyedüliek, akik ezt az éjszakát használták menekülésre 3 . Demeterek érkeztek ezen az éjszakán legutoljára, és tucatnyi menekült-társukkal együtt élvezhették a szénapajta komfortját. Másnap reggel egy traktor utánfutóján vitték őket Németjárfaluba (Deutsch-Jahrndorf), ahol az általános iskolában berendezett regisztrációs helyen bejelentkeztek. A Demeter szülők számára feltűnt, milyen barátságosak az ügyintéző személyek, akik a menekültek nagy száma ellenére sem rutinból fordultak az egyes ember felé. Innen a család a helyi busszal Nezsiderbe (Neusiedl am See) utazott. Lajtakátán (Gattendorf) az átszállásra várakozván egy helybéA Demeter-házaspár gyermekeikkel, Györgyei és Veronikával Győrben 1956 nyarán (A család magántulajdona) li férfi egy csomag „Manner-nápolyival" ajándékozta meg őket, aminél ma sem ízlik jobban egy nápolyi sem. A buszos utazás a kis György számára teljes félelemben telt el: a földeken felállított szévédőkerítéseket határzárnak vélte, így azt gondolván, még mindig teljesen a veszélyes határ mentén haladnak. Nezsiderbe (Neusiedl) am See) sötétben érkeztek már, csupán egy benzinkút világított. Természetesen ismét nyitva állt számukra a nagynéni háza és az apa hamarosan munkát is kapott könyvelőként egy adótanácsadó irodában, hisz itt Nezsiderben (Neusiedl am See) nem számított teljesen idegennek. Honvágy? Csak Márta, az édesanya szenvedett tőle néha, ő néha rémálmoktól is. (Demeter Márta 2000-ben halt meg.)
