Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)

Ilon Gábor Ismeretlen jelű objektumból - Kőbuzogány fele. Fekete. Magassága: 4,5 cm, átm.: 6,5 cm. (LXXXIV. tábla 4.) „A" szelvény 0-40 cm, járószintről - Bronztű. Visszapödrött fejű. Hossza: 5,5 cm. Súlya: 4 g. (LXXXIV. tábla 5.) - Bronztű. Gömbös fejű, bordázott, megvastagodó szárrésszel. Hossza: 11 cm. Súlya: 9 g. (LXXXIV. tábla 6.) A visszapödrött fejű tű (Rollenkopfnadel) a pontosabb kormeghatározásra alkalmatlan, hiszen egész Európában a kora bronzkortól a késő bronzkorig

260 használt tűtípus. Igaz, egyes variánsai a középső bronzkor végét jelentő koszideri időszakot

261 jelzik. Ez pedig - a Litzen-kerámia bizonytalan leletösszefüggése ellenére - a korai halomsíros időszakra keltezheti e települést. A bordázott szárú ún. Deinsdorf típusú tű és variációi viszont a halomsíros és a kora-középső urnamezős kultúrába

262 történő datálást engedi csak meg. Ezzel pedig elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor ki kell jelentenem: a lelőhely dokumentációjának hiányában és a teljes leletanyag ismerete nélkül nem szabad továbblépni, azaz meg kell elégednem a Liztenkerámia és a halomsíros kultúra jelenlétének rögzítésével. A kultúra települési gócának - talán idősebb? - folytatása a Vízkert (a volt Rohonci vasútvonal töltésétől D-re az Ördög-ároktól keletre) elnevezésű határrészről, a Perint nyugati oldaláról, általam 1997 nyarán gyűjtött edénytöredékek

263

. 2001-ben e településkomplexum folytatását a korábbi, oladinak nevezett kavicsbánya közelében Farkas Csilla kolléganőm ásta meg a 8721. út nyomvonalának 4. lelőhelyén az Alsómező részét képező Nagyfa-dűlőben (47. ábra). Nagyfa-dűlő 36. objektum - Bronztű, öntött. Feje üreges, lyukkal. Díszített fejű és nyakú, szára négyszögletes és csavart. Hossza: 12 cm. Súlya: 7,6 g. (XXVI. tábla 3.) Legjobb formai párhuzamai a szlovákiai aunjetitzi kultúra vége és a magyarádi kultúra kialakuló fázisából, valamint az ausztriai Franzhausen II. sírjaiból ismertek.

264 - Kívül vörösbarna, belül vörösbarna és szürke foltos, kavicsos soványítású, kézzelformált tárolóedény oldaltöredéke szalagfüllel. Falvastagság: 0,7 cm. (XXVI. tábla 4.) - Kívül vörösbarna, belül szürke, kavicsos soványítású, kézzelformált tárolóedény oldaltöredéke alagútfüllel. Falvastagság: 0,5 cm. (XXVI. tábla 5.) A 4. lelőhely gépi humuszolása utáni nyesésből - Vésőbalta, zöld szerpentinből. Csiszolt, fényezett. Magasság: 4,9 cm. (XXVI. tábla 6.) A halomsírosokkal együtt Szlovákia területének középső bronzkori lakosságából egy kisebb csoport vagy anyagi kultúrájuk (aunjetitzi és magyarádi elemek) divatos elemei is ide kerülhettek. Ezt már korábban észrevételezte a helyi kutatás

265

, de a régió ezen aspektusát vizsgáló nagyobb tanulmányában

266 e sorok írója is. Néhány bizonytalan adattal rendelkezünk még a halomsíros kultúra korai (?) fázisával kapcsolatosan. Darnay Kálmán

267 1899-ben egy szombathelyi csontvázas sírról és annak 6 cm átmérőjű, 12 grammos kar260 Novotná 1980. 29-40. 261 Ríhovsky 1983. 32. 262 Novotná 1980. 100-104., Ríhovsky 1983. 15-17. 263 Ilon - Rasztovics 2000. 169. 264 Novotná 1980. 45. és Taf. 6. 240-248., Neugebauer 1994. 96. és Abb. 46. 8-9., 11., Abb. 47. 1., 5. 265 Bandi 1974. és Károlyi 1998. 266 Ilon 1999. 239. skk. 267 Darnay Kálmán: Sümegh és vidéke őskora. ArchKözl 22. (1899) 25. 50