Ilon Gábor: Szombathely őskori településtörténetének vázlata (Szombathely, 2004)
Őskorunk 2. perecéről írt. Valószínűleg ezzel azonos Bóna István 268 megjegyzése a koszideri horizont északi elemeként említett tömör, kerek átmetszetű karperecről. És talán itt említhető meg Bemard Hansel 269 ad ata a bécsi múzeum egy városunkból származó középbordás, kétszegecses tőréről. Ekkor, a középső-késő halomsíros periódusban emelkedik fel a régió későbbi évszázadokban fontos szerepet játszó központja, a velemi Szt. Vid (12. ábra) 270 . A megye - középső halomsírosokhoz kapcsolható - fontos lelőhelye a 8. és 84. sz. főút jánosházi kereszteződésében Fekete Mária által 1983-ban csak részben leletmentett halomsír, amelybe korábban Lázár Jenő 271 ásatott bele. A bronzkor záró periódusban (i. e. 1200 - i. e. 800) a régió legjelentősebb lelőhelye, a régió hatalmi központja arany diadémás vezetőjével 272 a velemi Szent Vid-hegy lakóteraszos kialakítású magaslati települése. Környékén - a környező Szerdahelyi-, Arany- és Gyöngyös patakok teraszán - találhatók kiszolgáló (Kőszegfalvától 273 Séig 274 ) települései 275 és ezek temetői (pl. Bucsu 276 ). Ezek után teljességgel érthető, hogy természetesen sűrűn lakott a mai város területe, ugyanis az urnamezős kultúra (elhamvasztott halottaik maradványait urnákba helyezték) emlékeiről tudunk. Az ő tárgyi hagyatékukat képezi az a valahol Szombathely határában szórványként, a 19. században talált csészésmarkolatú kard 277 , amelyet a grazi Múzeumban őriznek. Ugyancsak szórványként, a 19. század utolsó negyedében bukkanhatott felszínre az óperinti (15. ábra) bronz edény, amely 1899 óta a Magyar Nemzeti Múzeumban van. Ez talán - Mozsolics Amália véleménye szerint szintén - annak a kincsleletnek 278 a tartozéka, amelynek további tárgyai (XXVII. tábla 2-8.) is ugyanide, az Őskori Gyűjteménybe kerültek, h Jaki úti temetőből pedig 1997-ben került a Savaria Múzeum őskori gyűjteményébe egy bronz kincslelet - valószínűleg - nagyobbik hányada. A Magyar Nemzeti Múzeum egy kereskedőtől 1899 elején vásárolta meg a XXVII. tábla 1. rajzon látható bronz edényt, ami leginkább egy bográcshoz hasonlatos. A múzeum leltárkönyvében - a bemondás szerint - tálalási helyként „Szombathely, Óperinf szerepel. A közelebbi lelőkörülményekről, az esetleges kísérő leletekről sajnos semmit sem tudunk. A bográccsal Mozsolics Amáliát követően először alaposan Patay Pál 1990-ben Münchenben megjelent, a hazai bronzkor bronz edényeit tárgyaló monográfiájában foglalkozott. Az edényt a késő bronzkori urnamezős kultúra középső szakaszára, kb. i. e. 1000 körűire keltezte, s csak a Dunántúlon elterjedt típusnak tartja. 268 Bóna 1958. 236. 269 Hansel 1968. 23. tábla 22. 270 Bándi-Fekete 1977-78. 113., 116., Ilon 1992., Marton 1996. 249-250. 271 Régészeti Füzetek Ser. I. No. 37. 16., Lázár 1955. 272 Mozsolics 1950., Bandi 1986. 273 Ilon 2000. 22. illetve Farkas Csilla 2000. évi leletmentésének (MATÁV kábel) közületien leletanyaga. 274 Ilon-Sosztarits et.al. 2001. 275 E terület részletező terepbejárását régésztechnikus tanítványaim a 90-es évek végén kezdték meg és folytatják (Tárczy Tamás és Vámos Gábor) ma is. Ld. erről Ilon 2002. 44., 48. A terület környezettörténeti rekonstrukciója miatt végeztettem fúrást Sümegi Pállal és munkatársaival a velemi éger-lápban 2002-ben. 276 A szerző 2003. évi őszi feltárása a 89. sz. főút Országhatár - Bucsu szakaszán a 0. lelőhelyen. 277 Undset, I. Études sur läge du bronze en Hongrie 1880. 126., Kemenczei Tibor: Die Schwerter in Ungarn II. PBF IV. 9. München, 1991. 278 Patek 1968. 39., 153., Mozsolics 1985. 198-199., Taf. 129A 1-7., Taf. 136. 4., Kőszegi 1988. 186. A kincslelet összetartozása, keltezésem helyessége mellett szólnak a legújabban közölt kurityáni depot hasonló csüngői is. Ld. erről Hellebrandt Magdolna: Der Bronzefund von Kurityán. In. Studien zur Metallindustrie im Karpatenbecken... Festchrift für A. Mozsolics zum 85. Geburtstag. (Hrsg. Kovács T.) Budapest, 1996. 186-187. Abb. 13-16. 51
