Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN Az egyházi matrikulák a kutatás szolgálatában Egy adott iratcsoport feldolgozásakor jelentkező ellentmondásokat és hiányokat egy merőben más típusú helyi forrásból, az egyházi anyakönyvekből kijegyzett kézművesek adataival lehet pontosítani. A 19. század első harmadára a katolikus, református, evangélikus és a helyben nagyon töredékesen megmaradt zsidó anyakönyvek keresztelési, házassági, halálozási rovatai együttesen kerültek felhasználásra. A matrikulák hiteles bejegyzései alapján az egyébként anonim névsorokat, különböző jellegű okiratokat sikerült csaknem teljes egészében az iparűzőkre vonatkoztatva beazonosítani. Aki több évszázadra visszatekintő helyi forrást, jelesül anyakönyveket kíván feldolgozni, az nagy fába vágja fejszéjét, ami csak akkor derül ki, mikor a kutató úgy érzi, már csak rendszereznie kell a nyert adatokat. Az anyakönyvi adat kigyűjtésének is lehet számos problémája, hiszen egy iraton belül akár többször is változhat a bejegyzések nyelve, s ami még fontosabb, az írástudó pap személye és habitusa, ami a forrás használhatóságának színvonalát nagyban befolyásolhatja. Perényi Antal állítása szerint Körmenden a Szent Erzsébet plébánia templomhoz tartozó parókia épületében a Rákóczi szabadságharc idején bekövetkezett fosztogatás alkalmával elpusztult a 17. század derekától vezetett anyakönyv, melynek csak néhány foszlott oldala maradt. Ezért 1712-ben új keresztelési, 1732-től házassági, 1754-től pedig halotti anyakövezés indult. Egy ideig ebbe vezették be a protestánsok születési adatait is „acatolicus" megjegyzéssel. A türelmi rendelet után újra alapított protestáns egyházak Körmenden 1783-tól saját, magyar nyelven vezetett anyakönyvekkel bírnak, 174 a zsidóknak viszont csak a 19. század első feléből maradtak fenn töredékesen matrikuláik. A katolikus anyakönyvekben 1837-1854 közötti 17 éven keresztül magyar nyelvű bejegyzésekkel találkozunk, amit 1876-ig újra felvált a latin, majd ez évtől fogva nyelve egységesen és véglegesen a magyar. Az anyakönyvek nem teljesen egységesek a különböző egyházaknál, de abban megegyeznek, hogy egyikben sincsenek a kezdetektől mindvégig megbízható adatok a kézművesekre vonatkozóan. Ezért szükséges mindhárom egyház keresztelési, esketési és halotti 17 Itt kell megjegyeznünk, hogy a református egyház 19. század eleji esketési anyakönyvében mindenhol bejegyzik a menyasszony móringjának összegét is 98
