Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2. 2004. Az asztalosokról: „Én pedig asztalos leszek, aki a több forma fűrészeivel és gyaluival a finom fadarabokból és deszkákból számos sokféle asztalos műveket, mint asztalokat, almáriumokat, ajtókat, rámákat, székeket és több e féléket a maga asztalán el tud készíteni. " Az ácsokról: „Én is ilyen forma mesterséget szerettem meg, tudniillik az átsmesterséget, kinek a foglalatossága: az épületre való fából külömbféle épületeket felállványozni. Az ő mesterségéhez tartozó eszközök ezek: a nagy bárd több apróbb fejszékkel együtt, a kisebb fűrész, gyalu, fúró, láb- s hüvelymérték, a mérőmadzag, vaskapcsok, a szeglet mérővas, és az óny a vagy is az egyenesen mérő ónos sinor. És mivel ezen mesterség téli időben ritkán gyakoroltatik, azért azon időben a kocsikra való kaskötést választottam magamnak. " Az esztergályosokról: „Én pedig esztergályos mesterséget választottam, melynek a mesterségét megtanulván nékem legjobban kedvem volna ki is áfából - csontból - ércből és kőből is pixiseket, rokkákat, hordótsapokat, pipaszárokat, golyóbisokat, gombokat, és több efféle esztergályos mív eket forgó masinájával és több formájú veséivel, igen hamar ki tud kerekíteni. " A pintérekről: „Én pintér s éget fogok tanulni, mely mesterember külömbféle fa egyény úgy mint : hordókat, kádakat, puttonyokat, vödröket és sajtárokat, rendbeszedett dongákból, melyeket a nagy gyalujával előbb egyenesre gyalulja, tud készíteni és nyírfa szálakból készített abroncsokkal öszveköti, mely edénynek fenekeit ő előbb czirkalmával hozzámérte, és a többi apróbb eszközével beleigazította. " A gerencsérekről: „Én pedig gerencsér leszek, kinek munkája a mi tájékunkon a legkelendőbb. О a közönséges fazokakon kívül kályhákat, tálokat, tányérokat, lábosokat, szapusajtárokat, s több efféle kisebb-nagyobb cserépedényeket agyagföldből a kerekén melyet a lábával hajt, és a közönséges edényt a kemenczében egyszer - a megöntöttet pedig kétszer megégetvén, könnyű módon tsinálni, és jó nyereséggel eladni tudja. " A gúzsabroncsos hordók általános váltása az újabb kutatások szerint az 1840-es évekre lezajlott. Itt még nincsen szó a lakatosok által készített vasabroncs fel veréséről, tehát Lülik egy régebbi, általános gyakorlatot idéz fel. Ez az apró momentum is alátámasztja azt a vélekedést, hogy műve az 1830-as években keletkezett. 93