Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. legényé (akkor a munkadíj) mindenestül a legényé, a sark csinálása nappal az uráé, 9 óra után az legényé..." A munkaidő kötött volt. „Szent Mihály napja után (május 8.) az mesterlegény felkeljen három órakor fél után (fél négykor) és este kilenc órakor feküggyék le, és kilenc órára haggya el az ura dolgát." A mesterlegény felmondási idejét is szabályozták, általában két héttel szándékolt távozása előtt be kellett jelentenie, ha más városba kíván vándorolni. Mulasztás esetén pénzbüntetést róttak ki rá. A céhen kívülieknél történő munkavállalást is keményen megbüntették. „Ha valamely mester legény a céhbeli mesterek bosszúságára contra helyre megyén munkálkodni, s onnéd ismét visszajővén céhbeli mesterekhez, az ilyen legény a céh ládájába 4 Forintot tartozik adni", - mely summa a céh saját hatáskörében kiszabható legnagyobb pénzbüntetésnek számított. A céhek ünnepei közé tartozott az évenkénti céhmesterválasztás, mely a „céh választott esztendős napján" történt meg a teljes tagság egybehívását követően, amikor is a céhmesternek el kellett számolnia a céh jövedelméről, az addig eltelt esztendő fontosabb, a közt érintő eseményeiről. Ezután három mester közül választottak céhmestert, „melynek kezébe a céh láda kultsa adassék". A láda az egyik legfontosabb tárgy volt, a közösség összetartozásának szimbóluma. A gyűlések mindig a nyitott céhláda előtt zajlottak le, egy évben a mesterválasztáson kívül az articulus szerint „négy kántornapokon" össze kellett gyűlni, hogy a „kántori bejárópénzt" befizethessék. Буепког az articulusokat az összegyűltek előtt fel kellett olvasni, hogy ismét híja nélkül ne maradhassanak. Az úrnapi körmeneten szintén kötelező volt a részvétel, melyet a takácsok 1762. évi céhlevele az első articulusban fektetett le. „Czéhbeliek Keresztyéni Rend szerént hová hamarább a chéhnek közönséges költségén egy illendő zászlót - ha még nem volna magok csináltatni és azt a a Parochiális Templomban tartani, s ez alatt Úrnapi és annak octávján tartandó processiók alkalmával mindnyájan az mester emberek, legények, inasok akármely hitben leendnek, tisztességesen megjelenjenek. " Madáchy Károly egyik dolgozatában

32 a céhek zászlóiról ekképpen emlékezik: „A céhkézművesség megszűnt Körmenden is, de még 72 évig láthatóak voltak a r. k. templomban 1944-ig a körmendi céhzászlók, mint a céh hagyományok utolsó emlékei. Négy céhzászlóra emlékszem, amelyeket a szakmánkénti csoportosításban Madáchy Károly: Céhemlékek Körmendről. Kézirat. RHM - A - Ht 27-81, 60.p. 25