Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. nyomtatott mintalap volt, ami kézírásos formában tartalmazta a nevet, születési helyet, a személyleírást. Ezt az ajánlólevelet az 1800-as évektől a vándorkönyv váltotta fel, a munkaadó ebbe volt köteles a legény munkavégzését igazolni. Amennyiben a legény egy-egy helyen huzamosabb időt töltött el, úgy a céh gyűléseire kötelező volt eljárnia, taxát is fizetett, s ekkor nevét beírták a segédkönyvbe. Amikor az előírt vándoréveket a legény letöltötte, s a mesterré válás feltételeit is teljesíteni tudta, akkor mesterré válhatott, önálló műhelyt nyithatott. A céhszabályzat a mesterré válást, a „céhbeállást" minden esetben - fontosnak ítélve - az első articulusok között rögzíti. A csizmadiák 1661-ben ezt kívánták: „Aki mester akar lenni, az polgárok közibe adja be magát...a. céh mester előtt a nemzetség levelét és tanuló levelét elő hozza, hogy ezeket meglátván az ő mesterségeknek megtartása (végett) az mesterektül egy napot kérjen és mester remeknek...egy pár papucsot kapczástul megcsináljon, és ha az mesterek helyén hagyják, és jól vallják mesterségét, az czéhládába egy aranyat tegyen le, és (akkor) közöttük mívet (munkát) adnak nékie." Ezenkívül még kötelezve volt arra, hogy „az ő értéke szerént egy ebídet készítessen az mestereknek, s az czéh ládájába 16 Forintot tegyen a mesterek közönséges hasznokra ". Az ebéd mennyiségéről és minőségéről itt nem tudunk meg többet, pedig nemegyszer előfordult, hogy a lakoma ára a céhbeállás költségeit is meghaladta. Ezt sejtetik a sárvári vargák 17. századi articulusában lefektetett céhbeállási költségek, melyek így következnek: „belső mester" 30 Ft-ot fizetett, ha a városba akart jönni lakni, ha külső helyen maradt, úgy 5 Ft-ot. A megvendégelés két tál ételből és 8 pint borból állott. Egy évi céhtagság után következett az istáp, azaz a bot letétele. Ekkor fizetett 3 tál étket és 3 vödör bort, egy év múlva 6 tál ételt és elegendő vörösbort. Az első tál ételhez a lakomán résztvevők addig hozzá nem nyúlhattak, míg a mester 240 pénzt le nem tett. Három évig kellett szolgálnia az új mesternek, s ennek letelte után 1 aranyat fizetett be a céh ládájába... A csizmadiáktól 1727-ben 20 Ft-ot kértek és reggeli adását. Egy korsó bor, 2 cipó, 4 font pecsenye, 12 perec volt a reggeli. Még 1817-ben is élt e szokás, amikor a sárvári szabóktól szintén reggeli adását kívánták meg, mely öt tál ételből és „elegendő" borból állott, maid ezután nyolc tál ételből álló ebéd következett, s a céh 7 1 pénztárába ezen felül még két forintot kellett betenniük. 31 Kiss Mária i. m. 311. p. 23