Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN jelent meg, amely az egyes emberek, vagy a céh számára jogi szempontból szükséges volt. 28 Az inasfelvételt megelőzte annak megvizsgálása, hogy a jelölt törvényes és tisztességes származású-e, ezért születési levelét a céhmesternek be kellett mutatnia. Nem tisztességes foglalkozású szülőnek számított a sintér, a pásztor, a sírásó és mindenféle vándor foglalkozás. 29 A körmendi csizmadiáknál az inas szolgálata 3 esztendeig tartott, ha „az ki öreg és ember számban vagyon, ki jámborul ki töltvén annak utána a legények közé számittatik, az czéhnek erőssége szerént. Ki pedig ki kicsiny és gyermeki állapotban vagyon, az négy esztendeig szolgáljon inasul. A négy esztendőt kitöltvén mestere egy öltözet ruhát adjon neki... az felvett inas a czéh ládájába 1 Forintot tegyen." Az inast felvételekor bevezették a céh szerződési könyvébe vagy a mesterkönyvbe. Egy évszázaddal később a körmendi takácsok articulusában az inasidőt kitöltvén „felszabadulván legények közé Írattatván 7 Forintot tegyen le a tanuló levélnek kibocsátásáért a céh ládájába..., a felszabadított inas három évig vándoroljon". A felszabadításkor tehát átadták neki a tanuló vagy felszabadító levelét, melynek adatait nagyobb céheknél a szabadulókönyvbe is bevezették, ha ilyen nem volt, úgy a mesterkönyvbe. Most már segéd, vagy ahogy a körmendi csizmadiák céhlevelében áll „mesterlegény" lett az inasból. A felszabadítás avatási szertartással járt, ahol is megismertették a segédszokásokkal, elsősorban azzal, hogyan viselkedjen a vándorlás és munkakeresés során, amit rendszerint összekötöttek különféle durvasággal, tettleges tréfákkal. 30 A körmendi takácsok 1776. évben kiadott articulusai annyiban térnek el a néhány évvel korábbitól, hogy a felszabadításkor lerovandó két forinton kívül „a segédlegények közé beirattatván... a társ pohárért (áldomásért) ismét két forintot letegyen a céh ládájába, azután a mesterségének helyesen megtanulásáért ollyatin fölszabadétott inas három esztendeig vándoroljon..." A vándorévek alatt a különböző külországi műhelyekben a mesterlegény tudásának gyarapítása céljából hosszabb-rövidebb időt töltött. E munkavégzésre 28 Domonkos Ottó: Céhes kézműipar. (A céhes ipar története az észak-nyugati pannon térségben a 18-19. században) - kiállítási katalógus. Eisenstadt, 1983. A céhesélet és tárgyi emlékei 16-18. p. 29 Domonkos Ottó: i.m. uo. 30 Domonkos Ottó: i.m. uo. 22
