Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. A céhlevél azonban túl a levelezés, személyes megkeresés költségein, komoly pénzbe került. 4 Azt nem tudjuk, hogy a körmendi csizmadiák 1661-ben, a gombkötők 1678-ban, a gerencsérek 1670-ben a. pozsonyi, 1646 körül a szabók, 1748-ban a pintérek a kőszegi, 1616-ban a vargák a szombathelyi, 1748-ban az esztergályosok a soproni, 1730-ban pedig a csapók az alsólendvai céhnek mennyit fizettek. Nem lehetett azonban jelentéktelen összeg ez, ha figyelembe vesszük, hogy 1660-ban a szombathelyi ötvösök számadáskönyvében a következő bejegyzés olvasható: „a sárváriak, mikor kivitték az articulust, adtak 10 tallért".

25 1661-ben a körmendi csizmadiák articulusa szerint egy csizma 8 garas, papucs 6 garas, kapca 16 pénz, s ugyanennyit szedhetnek a cipellőktől, ha a megrendelő maga adja hozzá az alapanyagot. Ha a csizmadia „a maga borit aggyá", akkor fél tallér egy csizma ára, tehát egy céhlevélért 20 pár csizmának megfelelő összeget is fizethettek. A céhlevél megszerzése után még meg kellett szerezni a földesúr (17. század), illetve a király (18-19. század) jóváhagyását, megerősítését, különben nem működhettek. A földesúr beleegyezésével kérhették a céhszabályok megszerzését az 1761. évi céhügyi rendelet szerint is. A 19. század első évtizedében kiadott 1805. és 1803. évi céhszabályzat értelmében is meg kellett szerezniük az articulusért folyamodó kézműveseknek a földesúr jóváhagyását, ekkor a megye hivatalos úton továbbította a mesterek kérelmét a helytartótanácshoz.

26 A céhlevél kiváltásának költsége nem változott sokat a 18-19. században, hiszen 1761-ben is csak megfelelő taxa után kaphattak articulusokat a kérelmezők. A helytartótanácshoz felküldött kérelem mellett a megye igazolása is biztosította, hogy a kiváltáshoz szükséges összeget meg tudják-e fizetni.

27 A megszerzett szabályzatok tartalmazták a kézművesek egymás közötti, a hatósághoz, a fogyasztókhoz, valamint az egyházakhoz való viszonyának rendezését; megkívánva az erkölcsös életvitelt és részvételt az egyházi ünnepeken. Kihágásokért, mulasztásokéit többnyire pontosan meghatározott, gyakran szigorú intézkedéseket hoztak. Mindezen előírások értelmében sok olyan tárgy Kiss Mária i.m. uo. 25 Kiss Mária i.m. uo. 26 Kiss Mária i.m. uo. 27 Kiss Mária i.m. uo. 21