Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2.2004. A 18. század közepéről szerencsés módon eredeti céhes összeírás „Körmend városában lakozó Mester Embereknek Céhek szerint való adószedő laistromok, melyben mesterségek szerént vétettek kinekkinek qvantuma 1757" is rendelkezésünkre áll a Tóth István György által felkutatott, általunk 1762. évre meghatározott uradalmi összeírással együtt, melyben a név mellett csaknem minden esetben az itt lakó foglalkozását is feltüntették. E két forrás névanyagát még három közel e korból való, 1757, 1760, 1761. évi lajstrom adataival egészítettük ki, s vontuk le belőle tanulságainkat. A 19. században Körmenden élt kézműveseinek számbavételénél más jellegű irategységeket is igénybe vettünk. Az 1808-at követően 1816. decemberében szörnyű tűzvész pusztította el csaknem az egész várost, mely „tűzi veszedelemről" a Hazai Tudósítások is megemlékezett. A kár felmérése folytán összeírták a város összes fundusán lévő épületeket tulajdonosaival együtt, s piszkozati példányon "M" betűvel a kézműveseket mesterség megjelölés nélkül ugyan, de számunkra használhatóan megkülönböztették a csak földművelésből élőktől. Az összeírás egyúttal utca és házregulációt is magába foglalt. E lajstrom szerint 173 mester élt a városban. Ismét tűz pusztít 1826-ban, valamint 1834-ben, de ekkor már csak a város egy részét, a történelmi belváros déli felét pusztítja. E korokból is fennmaradtak iratok, tűzkárjegyzőkönyvek, melyek az „elégettek" nevét a mesterség feltüntetésével jelölték meg. A század első harmadából, 1828-ból származó fontos forrásunk az országos összeírás Körmendre vonatkozó adatsora. E többek által vizsgált ház szerinti adóösszeírás azonban több fogyatékossággal is bír - lényegében a kézművesek egyharmadát, tünteti csak fel - számunkra elsőrangú forrást jelent. A fent megnevezett iratok névanyaga egymással összevethető ugyan, de az eltelt 10 év a lakosság névanyagában jelentős változást okozván alig használható. Az iratcsoport feldolgozásakor jelentkező ellentmondásokat és hiányokat egy merőben más típusú helyi forrás adatainak, az egyházi anyakönyvekből kijegyzett kézművesek adataival lehetett pontosítani. A 19. század első harmadára a katolikus, református, evangélikus, (és a nagyon töredékesen megmaradt) zsidó anyakönyvek keresztelési, házassági, halálozási rovatai együttesen kerültek felhasználásra. A matrikulák hiteles bejegyzései alapján az egyébként számunkra anonim névsorokat sikerült csaknem teljesen Hazai Tudósítások - Szemelvények. Szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta: S. Varga Katalin. Magvető kiadó, Bp. 1985. 15