Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN egészében az iparűzőkre vonatkozóan beazonosítani. A század második feléből jól használható adóösszeírások nem maradtak fent ugyan, de az 1857. évi színes, kéziratos kataszteri térképhez tartozóan Körmend belvárosainak telekösszeírása a házak numerusainak és helyrajzi számainak megjelölésével jól használhatónak bizonyult, mivel az anyakönyvek alapján a nevek mellé az űzött mesterséget is meg tudtuk jelölni, sőt a térképen ábrázolni lehetett, hogy az adott évben, mely házban milyen mesterséget gyakorló kézműves lakik. A kataszteri térkép adta lehetőséget, az épületek beazonosítását sikerült időben visszafelé, a 19. század elejére is kiterjesztenünk, s így a tűzkárjegyzőkönyvek adatai alapján több mint száz épület tulajdonosát helyrajzilag is megjelölnünk az egyes fundusokon lévő gazdasági épületek és a lakóház jellemző jegyeinek megismerésével együtt. A 18. század közepétől a 19. század első harmadáról és 1857ből vett időmetszeteiben a feltárt forráscsoportok adatait név szerint alfabetikusán és külön iparcsoportokra bontva közöljük. Az egyes források, forráscsoportok adataiból kirajzolódik Körmend mezőváros 17-19. századi céhszervezete, az uradalmi központhoz köthető regionális és a város vonzásköréhez tartozó helyi szervezetek száma, az egyes céhszervezetek nagysága, az egyes iparágak differenciálódása. A korai időszakra vonatkozóan megbízhatóan megállapíthatók a jobbágy kézművesek, tehát földet is művelő vagyonosabb iparosak köre, míg ez a 18. század második felétől, de főleg a 19. században már bizonytalanabbul körvonalazódik. Az értéket ugyan e korban is a földbirtoklás jelenti, ekkor azonban már a jobbágy-zsellér kategória mechanikusan nem alkalmazható. A forrásból nyomon követhető az idegen ajkúak, részben horvát, főként német iparosok bevándorlása, a polgárjog elnyerését követő letelepedése, de más oldalról az erős fluktuáció is. Az iparosok társadalmi presztízse a város tanácsában elfoglalt helyükkel jól dokumentálható. A vagyoni rétegzettséget azonban egyik korszakban sem sikerül behatóan tanulmányoznunk, mivel forrásaink csekély száma erre nem adhat módot. A vizsgálat 250 esztendő, a „céhek kora" fejlett, a mezőgazdasági művelésen kívül igen erőteljes kézműves társadalmat mutat. A 17. században 1800-3000, a 19. század közepén legfeljebb 3500 lelket számláló város családfőinek tekintélyes . hányada, csaknem fele több mint húsz helyi céhszervezetbe tömörülve kézműves mesterséget folytatott. 16
