Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN A csizmadiák létszáma 30-52 fő 222 . Őket szorosan a vargák 25-42 fővel követik, majd a textiliparosok közül a szabók következnek 25-25 fővel, illetve a takácsok 9-19 kézművessel. Ide sorolható még a bognárok céhe 12-12 fővel, és a szűcsök 7-11, valamint a szűrszabók 4-9 fős céhe is. Két nagy létszámú céhet a mészárosok (33) és a molnárok (19) szervezetét külön kell kezelnünk. E céhek vonzáskörzete igen nagy, a körmendi mesterek jelenléte viszont ehhez képest csekély, ezért noha gazdagok (réz gyertyatartó, ón kancsó), a fentiek miatt külön kell tárgyalnunk őket. Ide kell még számolnunk a 4-6 főt számláló pékeket is, de nekik Körmenden nincsen szervezetük. E három mesterség művelői általában bérleti szerződést kötnek az uradalommal, vagy a városi magisztrátussal," így gyakran a helyi adóíven nem is szerepelnek. A többi céh kis létszámmal működik. Az asztalosok 3-9, az esztergályosok 4-5, a lakatosok 3, a pintérek 2-6 főt számlálnak; az ácsok-kőművesek-cserepezők céhének pontos létszámát nem ismerjük, mivel 1817-ben nem írták össze valamilyen oknál fogva tagjait. 224 A téglaépítkezés konjuktúrájában azonban feltételezzük, hogy tekintélyes létszámú szervezet lehetett, melynek a 19. első felében Leithner András a céhmestere, aki egyben a városi téglaszínt is bérli, az 1828. évi Összeírás szerint kőműves mesterként 25 legényt (!) is tart. A céhek közötti hierarchiát egy harmadik, gazdasági szempont szerint is csoportosíthatjuk. A város számára beszedett adók céhenkénti mértékét ismerjük a 19. század első feléből. Az 1805, 1827, 1840. években kirótt adót figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy a legmagasabb összeget 17-20 Ft-tal a csizmadiák fizetik be, utánuk 17-15 Ft-tal a vargák következnek. 10-15 Ft-tal a szabók, majd Az első szám az 1817. évi vármegyei összeírás Körmendre és vonzáskörzetére megadott pontos mesterszáma, a második az 1828. évi országos összeírás általunk beazonosított tejes kézműves száma, amiben céhes mesterek, legények és esetleg céhen kívüliek is szerepelnek, bár ez utóbbiakra konkrét adataink nincsenek. 23 A városi számadás könyvekben a vámszedő helyekről befolyt összeggel, a vásári helypénzekkel együtt itt számolják el a mészárszék bérleti díját. 224 Az 1828. évi összeírásból cserepesként ismerünk 2 ácsként 11, kőművesként 9 német nevű kézművest, akik egyrészt az uradalom építkezésein, másrészt a gyakori tűzvészeket követően a város eddig gyúlékony anyagból épített házainak kicserélésén, megbízhatóbb szabadkéményes, téglafalú cseréptetős házak felépítésén fáradoznak, létszámuk a század közepére egyre csak nő. 122
