Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)

FONTES CASTRIFERRIENSIS № 2. 2004. [katolikus, 28 éves magyar szabó ti862], babérkoszorúval övezett egyszerű KF monogramos pecsétlenyomatával, Ágoston György esküdt és Babótsai Gábor hites jegyző névaláírásával és pecsétjeivel szentesített. A végrendelet tévő az „АШ írt Istenünk nagy kegyelmességéböl mind testemre nézve még egésséges testei, mind 1 ЯЛ pedig Lelkemre nézve ép és józan elmével lévén " Pahotsa Mihály [református, Körmend külső városban lakó, 1824-ben 10 Ft 48 xr-t adózó, azaz saját földdel, igavonó állatokkal nemigen rendelkező 55 éves magyar varga mester] volt, mely végső rendelést halála [1835] előtt hat évvel tette azért, mert szavai szerint: „meg gondolván azonban hogy Három feleségeim voltak a kiktől mindeniktől maradt gyermekem és hogy ezek között halálom után valamelly czivakodások, hátra hagyandó javaimra nézve, ne támadnának, kívántam jó előre még ép és egésséges testtel s józan elmével csekély Javaimra nézve a következendő rendelésemet meg tenni": Három felesége: Házas Katalin [1793-1806], Marton Susánna [1807-1812], Horvát Örzsébet [1812-1835] közül az utóbbival élt legtöbbet, így rá és a tőle származó gyermekére hagyja feleségével szerzett javait, úgy hogy első feleségétől származó fiának Jánosnak 65 váltóforintot, második feleségétől született leány gyermekének Katalinnak 35 váltóforint halálát követő kifizetéséről rendelkezett. „Indíttatván ezen Rendelésem tételére is annyival inkább, minthogy én magam Szüleim után leg kevesebb osztálybeli Just, vagy fel segéllyt éppen nem nyertem." A levél formára hajtott papiroson cikornyás felirat: „Pahotsa Mihály Végső Rendelése" az ív papírt összefogó három viaszpecsét alatt a végrendelet költségére vonatkozó megjegyzés: "a Taxa 3 f 12 xr. kifizettetett. " E végrendelet szövege az ismert formulákon kívül több hasznos információt nyújt számunkra. Megtudjuk belőle, hogy az első feleséggel együtt ugyan szereztek javakat, de mint olvashatjuk: „szerzeményem Tűzi veszedelemkor földig le égvén, tsupán tsak Helye maradott", sőt még annak halála után 100 Ft adósság is maradt hátra. A második feleséggel közel öt évig éltek, ez idő alatt viszont ismét elmondása alapján tudjuk: „éppen semmi szerzeményt nem tehetnék, sem az adósságot ki nem fizethetném". Súlyos visszaemlékező szavak ezek. Egy olyan ember, keserűsége hallatszik ki belőlük aki 38 éves korában, élete delelőjén túljutva nincstelen maradt, hiszen amit szerezni tudott, azt el is veszítette. Házát, a tűzvészben földig leégett, Pahotsa Mihály (magyar varga mester) végrendelete RHM-Ht. 84.1.209 103