Körmend mezőváros kézművesei a XVII-XIX. Században (Fontes Castriferriensis 2. Szombathely, 2004)
NAGY ZOLTÁN: KÖRMEND MEZŐVÁROS KÉZMŰVESEI A 17-19. SZÁZADBAN teljesen újjá kellett építenie, e mellett gyarapodni nem tudott. A két feleség elvesztése fájdalmat jelenthetett számára, a harmadik feleségnek pedig két neveletlen árva felnevelését, akik viszont egymással nem élhettek nagy békességben, mert a kellő időben, még „épp testtel" megírt végrendelet a civakodást elkerülendő adja ki a két mostoha jussát, de a kor szokása szerint majd csak a halála után. A végrendelet írásának idején Pahotsa Mihály 55. életévében 100 forint készpénze sincsen. [A forint értékét tekintve: 1830-ban egy szegletbe való almárium 11 Ft, egy hízott disznó 40 Ft, 2 lóra való istálló 110 Ft, egy kis szekér 50 Ft, 1833-ban Leither András városbírói éves díja 100 Ft.,] Pénzzé tehető ingatlanjaiból osztályt nem tud adni. Mint ahogy megemlíti, szegény sorú, hiszen ifjú korában szüleitől „Fel segéllyt" nem kapott. Az 1828. évi összeírásban a 316. szám alatt, házas zsellérként kezelik, aki egy tehenet is tart. A házassági anyakönyvi bejegyzések szerint magyar varga mester, aki ennek ellenére, noha az összeírásban szerepel, az opifices rovatba nem kerül, azaz nem jelzik mesterségét. A négy évben rá kirótt adóteher nem túl magas, ez szegényebb sorát látszik igazolni. Amennyiben a körmendi anyakönyvek adatait e végrendelettel kapcsolatban nem tudtuk volna felhasználni, úgy Pahotsa Mihálynak életkorát, tanult mesterségét, vallását, házasságkötéseinek idejét, sem, halálának időpontját nem tudtuk volna meg. Az 1824. évi portiófelvetés segítségével pedig gazdasági helyzetét, a tűzkárjegyzőkönyvek ismeretében pedig valószínűsíthetően elégett karóvázas, fonásból készült, zsúp tetejű füstöskonyhás házát rekonstruálhattuk. Egy másik, 1821. február 2-án kelt végrendelet Könye Katalin, néhai Kovács István özvegyének végső akaratát tükrözi. A fenti dátum számunkra nem túl kedvező, mert forrásainkban 1824-1834 közötti időszakból származnak többségében a 19. század első harmadában élt kézművesekre vonatkozó adataink. Nem kedvez a volt házastárs neve sem, mert az anyakönyvi adatok birtokában könnyen előfordul, hogy névazonosságot tekintve több Kovács Istvánnal is számolhatunk, igaz, ha szerencsénk volt és az anyakönyvben neve mellé mesterségét is feltüntették, úgy a házassági anyakönyvben, ha a frigy itt Körmenden köttetett, megtaláljuk a menyasszony általunk keresett nevét. Ha ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre, akkor bár a frigy megköttethetett, mégsem szerzünk róla tudomást, mivel nem a teljes populációt, hanem csak a kézművesek anyakönyvi adatait jegyeztük ki. Egy lehetőségünk még mindig akadhat Kovács István kilétének, 104
