Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

NAGY ZOLTÁN: DUNÁNTÚLI CSERÉPPIPA KÉSZÍTŐ MŰHELYEK ÉS TERMÉKEIK A XIX. SZÁZADBAN Amennyiben elfogadjuk e megállapítást, úgy a magyar pipának tartott darabok körmendi, bonyhádi, vasvári megjelenését e forma XIX. századi továbbélésének tarthatjuk (XLII, XLIII, XLIV. t.). Talán e típus rejtőzhet az „ordenáré" azaz közönséges jelzővel ellátott pipa alatt, melyet Körmenden a zsidó árus boltjában 1849-ben „a selmeci pipák mellett" árusítottak. Legújabban az ásatások XVII-XVIII. századi agyagpipáinak Magyarországon elterjedt főbb típusait - Kovács Béla tanulmányára építve Tomka Gábor foglalata össze (Tomka, 2000. 30-31. p.). Az ő nyomán szerkesztettük egybe a magyarországi pipatípusok fejlődési rendjét bemutató táblázatunkat (XLI. t.). A nagyváradi „osztrák gyártmányú" agyagpipák 1989. tavaszán Nagyváradon a Kolozsvár utca 56. sz. ház udvarán az egykori izraelita iskola szomszédságában távfűtés vezeték ásás közben 7 méter hosszúságban, cseréppipa töredékekben gazdag réteget tártak fel, melynek felső rétege feletti szintben egy 1860.évben vert, kopott egykrajcárost találtak, mely meghatározta az itteni leletek korát, s közvetetten a dunántúliakét is. A múzeumba került töredékek főbb típusait dolgozta fel Emődi János 1998-ban, aki arról ír, hogy találtak itt „a töredékek között néhány idegen, főleg osztrák gyártmányú pipát is". A közölt ábrán AMSTÄTTER, M.HONIG SCHEMNITZ, ANTON PARTSCH márkajelű pipatöredékeket láthatunk, mely utóbbi kettő szárkorongján ZU THERESIENFELD bepecsételes is megfigyelhető (Cl. t. Nv. 1-9). Az utolsóként lerajzolt virágos pipatöredék pedig megegyezik az egyedül Körmenden és Vasváron előkerült kulacsformájú pipák alakjával, ami a műhelyek közötti közvetett kapcsolatra utal. A szerző az AMSTATTER márkanévből helyesen következtetett osztrák gyártmányra, mint ahogyan azt az újabb kutatások be is bizonyították (Morgenroth, 2001.). Schemnitz-et viszont nem sikerült beazonosítania Selmecbánya régi német nevével, melyet ma Banska Stiavnica-ként találhatunk meg Szlovákiában. A pápai pipagyártó manufaktúrák nyomában Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiai szótárából szerezhetünk tudomást arról, hogy Pápán „van itt egy kőedény gyár Majer György birtokán. Egy nagyobb és egy kisebb szerű pipagyár és egy nagy szorgalmú szivargyár, papírmalom és ecetgyár" - melyből kitűnik, hogy a múlt század közepén egyszerre két pipamanufaktúra is működött e hírneves város falai között. Az újabb kutatások feltárták, hogy a XIX. század közepén (1848) Pápán a zsidó kézműves családfők közül 6 pipakészítéssel foglalkozott 25 legényt alkalmazva, melyek közül a mesterek ténylegesen a SCHLESINGER testvérek pipagyárában vállaltak vezető szerepet. Az első manufaktúrák létesítése TOCH JÓZSEF és SCHLESINGER HENRICH 38