Nagy Zoltán: A dunántúli cseréppipa-készítő műhelyek és termékeik a 19. században (Fontes Castriferriensis 1. Szombathely, 2001)

FONTES CASTRIFERRIENSIS№ 1- 2001. elővarázsolta. A raktári kutatás során igazi meglepetés is ért bennünket, ugyanis előbukkant egy - vélhetően fém pipa készítésére használt kő öntőforma is, melyről csak annyit lehetett megtudni, hogy 1945 előtt Győr területéről vizes árok ásásakor került elő (XJM 53.276.8, CIV. t. 1a-b). Rajta kívül csupán egy a budapesti Magyar Fémelosztó Rt.-től 1920-ban a Néprajzi Múzeumba került sárgaréz pipaöntö forma felét sikerült felderíteni (NM 124321) azon kívül, hogy a debreceni Déri Múzeum féltett kincsei közé tartozik az a két 1817, 1840-es évszámot viselő cserép préselő forma (Szalay, 2000. 34.

p.), melyet a nagysikerű pipakiállításon is megcsodálhattunk. A XIX. század első felében készített nyomóformák számunkra azért is tanulságosak, mert azt tükrözik, hogy a helyi műhelyekben a pipakészítést nem szabad feltétlenül gépesítve elképzelnünk. Valószínűnek tarthatjuk azt, hogy a mechanikai prések, kimódoltabb módszerek elterjedése és az ezzel járó hatékonyabb termelés csak a XIX. század második felét követően érvényesülhetett. A győri múzeumban tett tanulmányutam célja az volt, hogy tisztázzam, létezett-e itt pipakészítő műhely, vagy csak egyszerűen földbekerült törött, használatból kivont darabok kerültek a város feltöltési rétegébe. A kézbevett darabok elárulták azt, hogy ezekből valaha már pöfékeltek. Ez a felismerés viszont megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy Körmenden, Vasváron, Bonyhádon ipari hulladékot találtunk a föld alatt, mely leletek közül csak kivételesen lehetnek szemétbe szórt, kiszívott, használatban eltört darabok, melyre utaló jelet egy- két esetben megfigyelhettünk. Ezen kívül kíváncsiak voltunk az OF bepecsételésű pipákra is, mivel ilyen darabok Körmenden is előfordultak. Megállapítottuk, hogy az óbudaiaknak tartott terrakotta töredékeken Körmendtől eltérően (LX. t. КЗ, K4) nincsenek lovas vitézt ábrázoló bepecsételések, de a monogramok is lényegesen kisebbek, így nem egy kéztől származnak. A töredékek között azonban több is akadt olyan, mely biztosan Körmenden készülhetett (XJM 73.9.537, 73.9.91, 73.9.288, 73.9.391). Egy szép, finom virágmintás darab (CIV. t. 2.) feltehetően Trauersdorfból, egy NEUMANN bepecsételésű pedig Pápáról származhatott. A zsidók lakta városrészből való, un. Ecet utcai terrakotta „bütykös", „szőlőfürt díszes" darabok, melyekhez hasonlók Körmenden is előfordulnak (XLIII. t. K1-4), viszont akár helyben is készülhettek. Nem lehet egyértelműen állást foglalni abban, hogy a pipatest szárának oldalának felső harmadán ovális keretbe folyóírással bepecsételt Partsch pipák (53.356.37) természetes módon Theresienfeldből, vagy az ezekkel teljesen megegyezők Körmendről kerültek-e a győri fogyasztókhoz. Hasonlóan hiányzik a tisztánlátás a címeres (S.I., A.M) monogramos Podrecs beütésű darabok esetében is (53.356.37). Két kávébarna, fehér foltokban csurgatott mázas agyagpipának készítési helyét pedig egyediségük miatt reménytelen meghatározni (73.9.542, 73.9.543). Az iparművészeti gyűjteményben kutatva igazi meglepetés ért. Három olyan agyagpipára bukkantam, mely megdobogtatta szívemet. XJM. IP. 66.69.1 leltárszám alatt egy gyönyörű, hidas, márványozott, hengeres tüzkosarán felső harmadában pléh kupakkal ékített SCHEMNITZ 29