Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

AZ ÁLLATTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE A mezei pocok belső élősködő fonálféreg faunáját számos, az Alpokaljáról származó példány vizsgálatával MÉSZÁROS FERENC publikálta (MÉSZÁROS, 1977). Hasonló kutatások történtek az erdei pocokkal (Clethrionomys glareolus) is (MÉSZÁROS, 1978). Sopron környékéről egy parazita fonálféreg-vizsgálat során az alábbi kisemlősoket vizsgálták: Apodemus flavicollis, A. sylvaticus, Clethrionomys glareolus és Piíymus subterraneus (MÉSZÁROS, 1972). A hazai potenciális vidra (Lutra lutra) élőhelyek vizsgálata során a Nyugatmagyarországi vizes biotópok is felmérésre kerültek (KEMENES, 1991). SZEDERJEI ÁRPÁD (SZEDERJEI, 1963) kandidátusi értekezésében az Alpokalján élő gímszarvas állományokat tipizálta agancsformájuk alapján és javaslatokat tett a trófeafejlesztés módjait illetően. 1990 június első napjaiban Szentpéterfán, a Pinka-patak gátjánál elpusztult hódot találtak, amely valószínűsíthetően magyar orvvadász áldozata volt. (A preparálás során három kispuska lövedék került elő az állat testéből.) A példány minden bizonnyal ausztriai tenyészetből szökött, hiszen faji hovatartozását illetően kanadai hód {Castor canadensis), tehát nem európai hód (Castor fiber) teteme volt. Magyarországon már régóta nem élnek hódok, CHERNÉL ISTVÁN szerint 1858-ban lőtték az utolsót a Csallóközben.

377 Elképzelhető, hogy az Ausztriába visszatelepített, vagy tenyésztett állományból a nyugat-magyarországi folyókon is megjelenik egy-egy példány. A Rábán, Alsószölnök határában, 1990 telén hódrágásokat találtak, amelyek a hód huzamosabb tartózkodására utaltak. A megtelepedés érdekében reméljük, az esetleg megjelenő példányok nem jutnak a szentpéterfai hód sorsára (DANKOVICS, 1991; SZINETÁR és GYURÁCZ, 1993).

378 Az „Őrség Természeti Képe" kutatási program során DANKOVICS RÓBERT vizsgálta a terület kisemlősfaunáját. Összefoglaló közleményében 31 faj adatait közölte. Érdekesség a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) előfordulása, amely valószínűleg visszavadult populációból származik (DANKOVICS, 1995b). Bagolyköpetek vizsgálata esetenként alkalmas denevér-faunisztikai adatok gyűjtésére is, bár az adatoknak csak töredéke szerezhető meg ezen a módon. Előnye, hogy a denevér-állományokban nem okoz kárt a felvételező. A hazai bagolyköpetvizsgálatok során 1970-ig előkerült denevérmaradványok faunisztikai adatait publikálta SCHMIDT EGON és TOPÁL GYÖRGY.

379 A későbbiekben bagolyköpetekből összegyűlt adatok között Nyugat-magyarországi előfordulások is szerepelnek, így a 377 WACHSMANN F. (1905): Az utolsó hód Magyarországon. —Állattani Közlem., 4:235-236. 378 Az elmúlt években hazánkban több helyütt (Gemenc, Tisza-tó) telepítettek vissza európai hód (Castor

fiber) példányokat. 379 SCHMIDT Е. és TOPÁL GY. (1971): Denevérmaradványok magyarországi bagolykőpetekből. — Vertebrata hung., 12: 93-102. 218