Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE (SCHMIDT, 1974b). Az ettől északabbra eső területeken az osztrák Alpokalja és a Bécsi-medence területén közelíti meg elterjedésében hazánkat. A Fertő osztrák oldaláról nem sikerült kimutatni.

376 A Soproni-hegységből azonban egy ízben már köpetanyagból kimutatták a fajt (ANDRÉSI és SODOR, 1987), bár ezt az adatot többen vitattak. A Fertő osztrák oldalán, a határtól egy kilométerre lévő kőbányában fészkelő uhu (Bubo bubo) köpetéből is előkerült a csalitjáró pocok maradványa. Elképzelhető, hogy a faj az osztrák Alpokalja felől eléri a Soproni-hegységet (JÁNOSKA, 1993a). Hasonló élőhelyet kedvel a törpecickány (Sorex minutus) is, így főként ott gyakori, ahol a csalitjáró pocok is előfordul. Szintén a bagolyköpet vizsgálatok sejtették, hogy a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) előfordul a Fertő magyarországi szakaszán is. SZÖRÉNYI LÁSZLÓ 250, Fertő környéki bagolyköpet vizsgálatakor 10 példány patkányfejű pocok maradványát találta meg, majd 1979. november 22-én frissen elhullott példány tetemére bukkant Fertőújlaknál, a „Csempész" csatorna partján. Ezt a későbbiekben (1980. július 18.) újabb példány megtalálása követte. A Kárpát-medencei lelőhelyek (így a Fertő mellékiek) elszigeteltségét, különállóságát figyelembe véve egyértelműnek látszik, hogy a valamennyi hazai előfordulás aMicrotus oeconomus méhelyi alfajhoz sorolható (TOPÁL, 1963; SZÖRÉNYI, 1987b). A faj fertői jelenlétét újból megerősítette az a tény, hogy réti fülesbagoly (Asio flammeus) köpetanyagból több példányának maradványa is előkerült (JÁNOSKA, 1992). MATSKÁSI ISTVÁN és munkatársai (MATSKÁSI et al., 1992) a patkányfejű pocok parazitafaunájának vizsgálata céljából számos példányt ejtettek el csapdákkal Sopron: Kis-Tómalom, Fertőújlak, Fertőboz, Hanság: Fehértó és Hanság: Barbacsitó térségében. Csorna kisemlősfaunájáról publikált TÓTH GÁBOR (TÓTH G., 1992). Vas megyéből a pirókegér (Apodemus agrárius) jelenlétét VARGA LÁSZLÓ és JÁNOSA ATTILA észlelte Győrvárott 1987-ben, majd 1988-ban csapdával is megfogták (VARGA, 1991). VARGA LÁSZLÓ előbbiekben idézett munkájában további emlősfajok, így a nagy pele (Glis glis), a hermelin (Mustela erminea), a nyuszt (Martes martes), a vidra (Lutra lutra), a borz (Mêles meles) és számos denevérfáj elterjedési adatait is közölte. A mezei pocok (Microtus arvalis) pillangósvirágú kultúrákban lehetséges növényvédelmi prognisztizálása lehetőségeit, a faj állományviszonyait, téli-, télvégi aktivitását Vas megyében Tanakajd, Pecöl, Rum, Vashosszúfalu és Jáhosháza térségében vizsgálta ENDRÖDI LÁSZLÓ (ENDRŐDI, 1988). 376 BAUER, К., FREUNDL, H. & LUGITSCH, R. (1960): Die Säugetiere des NeusiedlerseeGebietes. —

Bonner zool. Beiträge, 11(2-4): 141-344. 217