Vig Károly: A nyugat-magyarországi peremvidék állatvilága kutatásának története (Szombathely, 2000)

GERINCESEK (VERTEBRATA) TÖRZSE vábbi három példányát egy év múlva, 1980. november 15-én figyelték meg ugyanott (VARGA és KIRÁLY, 1981a). Egy pár feltehetően költött a gyöngyöshermáni kavicsbánya-tavon is (Poós, 1991). A Fertőről 1966-ban több példányát fogták be a budapesti Állatkert számára (PÓKA, 1966), majd a hetvenes évektől rendszeresen előfordult (ANONYM, 1979b) és költött a Fertőn (KÁRPÁTI, 1978a; ANONYM, 1980a; HORVÁTH és KÁRPÁTI, 1985). A fertői populáció lélekszámát 1987 és 1996 között 1-13 párra becsülték (MOLNÁR В., 1997). További terjeszkedését és térhódítását alig pár év múlva „kellett" és lehetett összegezni (HORVÁTH és KÁRPÁTI, 1985; KÁRPÁTI, 1987c; SZINAI, 1998). A gyurgyalagot (Merops apiaster) a Fertő mellől FÁSZL ISTVÁN (1883) „ritka tünemény'-ként tüntette fel. BREUER GYÖRGY közel három évtizedes soproni-fertői működése alatt csak három ízben észlelte a faj fészkelését (BREUER, 1947C). 1949ben még volt fertői fészkelési adata a fajnak (SZIJJ, 1955a). A közel három évtizedes szünet után, első ízben, 1984-ben sikerült újra gyurgyalagot Fertőrákos határában megfigyelni. Ugyanebben az időben Fertőrákossal szemben az osztrák oldalon, Mörbisch (Fertőmeggyes) homokbányáiban két pár fészkelését mutatta ki AFRED GRÜLL, illmitzi ornitológus. 1986 tavaszán már hat pár fészkelt a Fertőmellék arra alkalmas, hazai élőhelyein (KÁRPÁTI, 1989a). A gyurgyalag elsősorban kavics- és homokbányák déli kitettségű, meredek partfalaiban költ. Vas megyében, 1991-ben 13 bányában 56 pár, míg 1993-ban 16 bányában 129 pár költött (GYURÁCZ és SZANYI, 1994a, 1994b, 1994c). 1996-ban a 19 átvizsgált bányából 13-ban költött gyurgyalag, összesen 71 pár (GYURÁCZ, 1996). 1997-ben a legnagyobb költőtelep (27 pár), a gércei homokbánya déli, délkeleti kitettségű falai kerültek veszélybe. A bányafalakig nyúló kiskertek tulajdonosai kezdeményezték a falak lerézsűzését. Szerencsére, az illetékes hatóságokkal egyetértésben, baleset-megelőzési intézkedések előírása mellett, a falak megmenekültek. Az izsákfai homokbánya, költésre alkalmas déli falait ugyanakkor lerézsűzték (GYURÁCZ et al., 1997). A Vas megyei gyurgyalagvédelmi eredmények elismerése képpen 1997-től az országos gyurgyalagvédelmi program koordinálása Szombathelyről történik. A Vas megyei gyurgyalagköltőtelepek helyzetét GYURÁCZ JÓZSEF foglalta össze (GYURÁCZ, 1999). Az országos helyzetkép sem ad okot túlzott optimizmusra (GYURÁCZ, 1997b). JÁNOSKA FERENC az Albertkázmérpuszta határában levő bányában végzett etológiai megfigyeléseket az ott költő gyurgyalagokon (JÁNOSKA, 1993c) A gyöngybagoly (Tyto alba) napjainkra a Nyugat-Dunántúlon is kiszorult klasszikus költőhelyéről, a templomtornyokból. Az 1987-es felmérés szerint a GyőrMoson-Sopron megyei Kisalföldön 62 vizsgált település közül 9 településen volt költés (GYURÁCZ, 19&9). 1988-ban 95 Vas megyei település közül csak 5 községben fészkelt gyöngybagoly (GYURÁCZ, 1988a, 1988b). A gyöngybaglyok más költőhelyeket választottak (szalmakazal, magtárak padlásai), ahol a korábbiaknál zavartabb körülmények között nevelhetik fiókáikat. A fészkelőhely-váltással kapcsolatos nagyobb fiókapusztulás is közrejátszott abban, 209